„Magyarországon mindenkit ócsárolnak, bemocskolnak, leszólnak, ízekre szednek, darabokra törnek. Nemcsak a hírességeket, hanem bárkit, az élet minden területén. Amerikában csúnyán néznek arra, aki másokról ilyen hangnemben beszél. A magyarok ezzel eljutottak oda, hogy nincsenek példaképeik, nincsenek köztiszteletben álló emberek, nincs egy egészséges értékrend, szakmai hierarchia. Soha senkit nem ismernek el. Mindenkit lejárattak, mindenkit bepiszkoltak, nekik senki sem lehet elég jó. Nincsenek le nem járatott politikusok, vezetők, lassan már a művészek is a mocskolódások céltáblái. Miközben az ország általános színvonala nem üti meg a fejlődőnek mondott országok szintjét. Akik ítélnek, cipőpucolóik nem lehetnének azoknak, akiket morálisan gyökerestül kivágnak. Elég megnézni, kik a sztárok Magyarországon. A szenny és a mocsok van fölül, és ha megjelenik valami érték, azt azonnal eltapossák. Ki az, aki köztiszteletnek örvend ma Magyarországon? Orbán Viktor, aki ugyanolyan kontraszelekció és alja termés a politikában, mint a kereskedelmi műsorok üresfejű sztárjai a médiában. A magyarok nem tudnak tévedni, megbízhatóan szedik össze a szemetet és égetik el az értéket. Kultúrában ripacs, médiában ostoba, politikában fasiszta a nép kedvence.
Megnéztem Friderikusz új műsorának azokat a részleteit, amelyek az interneten elérhetők. Pontosan az, amit vártam. De nem is ez a fontos, a kritika nem azért ilyen, mert ilyen a műsor. Akkor is fikáznák, ha más lenne a műsor. Nem tudnak jót mondani senkiről. A műsorban amúgy vannak kérdések, lehet válaszolni, de ez csak arra jó, hogy spontán szórakozzanak a játékosok a műsorvezetővel. Ez az új kihívás Friderikusznak: rögtönözve kell viccesnek lennie kiszámíthatatlan és nem ismert emberekkel. Ez valami hasonló a Heti hetes műfajához, ahol viszont ismerik egymást, és hét embernek kell továbbgördítenie a poént. Friderikusz egyszemélyes show-műsorrá változtatta a »milliomost«, amit a versenyzők is hamar megértenek. Elfelejtik, hogy vetélkedőre jöttek és nagy pénz a tét. Játék lesz belőle. Hétköznapi kisemberekkel »játszik« jó értelemben Friderikusz, és folyamatosan kell sziporkáznia, rögtönözve a helyzetből fakadó poénokat. Aki még nem csinált ilyet, az nem tudja, milyen nehéz ez. Nagyjából ennyit kellett volna észrevenni.