Veszélyes vizekre merészkedett az LMP a népszavazási kezdeményezéssel.
„A Lehet Más a Politika annyiban mindenképpen hű a nevéhez, hogy a tagság szinte teljes hiányában kísérli meg összegyűjteni a szükséges 200 ezer aláírást. Egy héttel a határidő előtt még 112 ezer hiányzik, s bár a feladat talán még most sem reménytelen, egyre inkább annak tűnik. Az átengedett kérdések közül eleve csak egy, az általános tankötelezettséget 18 évre visszaállító számít közérthetőnek, a többi jogilag sokkal bonyolultabb. Nyilvánvaló, hogy az emberek egy része bármit aláírna, amivel kifejezheti tiltakozását a jobboldali kurzussal szemben, ám az is éppoly nyilvánvaló, hogy a polgárok egy másik része ódzkodik személyes adatait adni a hatalmat irritáló akcióhoz.
Kik vannak többen, a dühösek vagy a megfélemlítettek?
További gond, hogy az LMP a párt nélkül maradt választókra számítva kínosan távol tartotta magát a baloldali ellenzéktől – majd éppen munkajogi kérdésekben szeretne népszavazást szervezni. Van értelme csodálkozni, hogy nem talál szövetségesekre? Meglehet, az LMP-nek nem is volt más választása, mint kockáztatni, mert a ciklus feléhez közeledve képtelen volt elérni kitűzött céljait”
Az influenszer-kormányzás első jelei nem sok jót ígérnek. Vajon az abortusz ügyében is enged a liberálisoknak a kormány? És amennyiben igen, mi lesz erre a konzervatív szavazók válasza?
Számíthattok rám; még nagyobb elszántsággal folytatom a munkámat, amelynek során a jövőben több elemzést és kevesebb influenszerkedést láthattok majd tőlem.
A pártoknak a demokráciához való hozzáállása hasonlatos ahhoz, ahogy a párton belüli belső demokrácia működik.
Kemény 34 aláírás gyűlt rá össze, amiből 12 érvénytelen volt.
Pénteken döntött a Nemzeti Választási Bizottság.
A sport világában nem fogadták egyöntetű lelkesedéssel a lehetséges kinevezést.
A volt helyettes államtitkár kifejtette, fizetésének hat havi összege jár neki juttatásként, amit elvár Magyar Pétertől, hogy kifizessen.
