A HÖK nem változik, az egyetemisták igen

”Én az ELTE-re jártam, úgyhogy a közleményt kiadó csapat elődeivel volt módom találkozni: mikor másodévesen bementem az irodájukba egy, a jelenleginél sokkal marginálisabb problémával kapcsolatban tájékozódni (arról volt szó, hogy visszamenőleges szabályozással csökkentették az elvégezhető szakok számát, ami több száz egyetemistának nehezítette meg a diplomaszerzését, mert már elkezdte a képzést a régi szabály szerint), és megkérdeztem az ügyeletes HÖK-öst, hogy miért nem álltak ki a diákok érdekében, akkor a következő választ kaptam: »Meg kell értened, hogy a HÖK-nek lojálisnak kell lennie az egyetem vezetésével szemben is«.

Soha többé nem tettem be a lábam a HÖK-irodába, leszámítva azt a pár alkalmat, amikor a focibajnokság nevezési díját fizettem be. A hallgatói érdekképviselet számára az volt (és, mint a közleményből látszik, ma is az) a szempont, hogy ügyesen lavírozgasson a hallgatók és a számukra pénzforrásokat biztosító állam között, és erre nevel ki olyan embereket, akikből később politikusok lesznek. A mi generációnknak és az előttünk és utánunk következőknek egy-két gyorsan elvetélő próbálkozáson kívül hosszú éveken keresztül eszébe sem jutott, hogy az egyetemeken bármilyen formában érdekeket lehetne képviselni – '56 a dicső múlt volt csupán, amit rektorok idézgettek fel érdektelen évnyitó beszédeikben és megemlékezéseiken, amelyekre úgysem ment el senki.

Az Orbán-kormány arroganciája azonban azt is elérte, ami a mi időnkben álmunkban sem fordulhatott elő: a HÖK-ök háta mögött elindult és terebélyesedik a független önszerveződés, a Hallgatói Hálózat, amellyel a tegnapi tüntetés óta számolni kell. Őszintén remélem, hogy sikerre jutnak, és hosszú távon kialakul egy intézmény, amely hatékonyan tudja képviselni az egyetemisták érdekeit és véleményét a nagy nyilvánosság előtt.”