Önnek egy lejátszott üzenete van

„Na, rendben is vagyunk, nyert az állami mobilszolgáltató (ilyen viccet rutinos kabarészerzők sem tudtak volna faragni: az állam egyik zsebéből beleteszi a másikba a koncessziós díjat, és elégedett, hogy mekkora bizniszt csinált), új terepen teljesedhetik kifele az a lenyűgöző gazdasági kompetencia, sőt zsenialitás, amit idáig leginkább csak a legmakróbbabb állami rendszerek működtetésében figyelhettünk ámulva, és ami a közgazdaság-tudománnyal, sőt a matematika egyébként igen idegesítő és nyomasztóan absztrakt (életidegen) tudományával szemben szabadságharcolva haladt előre a nemzetközi balliberalizmus süvítő ellenszelében, és juttatott bennünket oda, ahol éppen vagyunk.

Kimeríthetetlen tréfaforrás lehetne az államimobil-vízió, a múlt hónapban küldött SMS-t hozó biciklis postástól a kötelező mobilinternetért kígyózó sorokig, de attól tartok, nem leszünk vicces kedvünkben, amikor néhány év múlva odaáll egy izzadó állami titkár a Híradóba, hogy hát volna itt ez a nemzeti kincs, szemünk fénye, ami nélkül a magyar nemzet nem is létezhet (nyugi, az alkotmányban is benne lesz akkorra), az állami mobil, ámde viszont a kedvezőtlen külső körülmények, az elszabadult világpiaci viszonyok, tőkés térerőimport, spekuláció meg minden, szóval kéne most gyorsan tizenmilliárd év végéig, de esküszik, megadja, és levezeti ott helyben – bár el-elpirul azért, annyira kínosan gyenge hazugság –, hogy is éri meg ez a nemzeti kockázatközösségnek.

Meg fogja érni. Nekünk minden megéri. Miért eddig nem érte meg? Dehogynem. Akkor?”