Új terepen teljesedhetik kifele az a lenyűgöző gazdasági kompetencia, amit idáig leginkább csak a legmakróbbabb állami rendszerek működtetésében figyelhettünk ámulva.
„Na, rendben is vagyunk, nyert az állami mobilszolgáltató (ilyen viccet rutinos kabarészerzők sem tudtak volna faragni: az állam egyik zsebéből beleteszi a másikba a koncessziós díjat, és elégedett, hogy mekkora bizniszt csinált), új terepen teljesedhetik kifele az a lenyűgöző gazdasági kompetencia, sőt zsenialitás, amit idáig leginkább csak a legmakróbbabb állami rendszerek működtetésében figyelhettünk ámulva, és ami a közgazdaság-tudománnyal, sőt a matematika egyébként igen idegesítő és nyomasztóan absztrakt (életidegen) tudományával szemben szabadságharcolva haladt előre a nemzetközi balliberalizmus süvítő ellenszelében, és juttatott bennünket oda, ahol éppen vagyunk.
Kimeríthetetlen tréfaforrás lehetne az államimobil-vízió, a múlt hónapban küldött SMS-t hozó biciklis postástól a kötelező mobilinternetért kígyózó sorokig, de attól tartok, nem leszünk vicces kedvünkben, amikor néhány év múlva odaáll egy izzadó állami titkár a Híradóba, hogy hát volna itt ez a nemzeti kincs, szemünk fénye, ami nélkül a magyar nemzet nem is létezhet (nyugi, az alkotmányban is benne lesz akkorra), az állami mobil, ámde viszont a kedvezőtlen külső körülmények, az elszabadult világpiaci viszonyok, tőkés térerőimport, spekuláció meg minden, szóval kéne most gyorsan tizenmilliárd év végéig, de esküszik, megadja, és levezeti ott helyben – bár el-elpirul azért, annyira kínosan gyenge hazugság –, hogy is éri meg ez a nemzeti kockázatközösségnek.
Meg fogja érni. Nekünk minden megéri. Miért eddig nem érte meg? Dehogynem. Akkor?”
A legtöbb hibás döntés azért születik, mert a konszenzust a ráció helyett a hatalmi dinamika alakítja ki hamis alapokon; a Nyugat számára az 1950-es évek volt az utolsó szabad évtized, a kormányok, a média és a vállalatok azóta a csoportnyomás foglyai – állította 2019-es halála előtt Anglia oroszlánszívű kultúrkritikusa.
Somkuti kötete nem is kifejezetten valamelyik zajló háborúról szól; inkább a kortárs hadviselés módozatait mutatja be nagy ecsetvonásokkal, a részletekben nem elmerülve. Szilvay Gergely recenziója.
„Mélyen hiszek abban a csapatban, abban a szűk csapatban, aki körülveszi a miniszterelnököt.”
Nos, akkor tisztázzuk, hogy mi eladó, és mi nem az.
Tordai szerint „stratégiai hiba” lett volna, ha nemcsak a Párbeszédből, a frakcióból is kilép.
A leghevesebb harcok jelenleg Hrodivka keleti külterületein, Krasznyi Jarnál, Novohrodivkánál és Mihajlivkánál zajlanak.
Tüzet gyújtanának Tompos Mártonék.
