Orbán mámora

„Orbán nem veti meg az alkoholt, igaz, nyilván magáévá tette Hamvas Béla gondolatait a pálinka csúnyább karakterjegyeit illetően, és gazdaként a bor iránt mutatott mélyebb érdeklődést. Jófajta tokajival gondolta nagy célokra inspirálni a magyarokat, de önmagát mindenképpen. Viszont az ő esetében mégsem áll meg a hasonlata, hiszen a tokaji nem akadályozta abban, hogy elérje nagy üzleti céljait, bár annak kimondásáig mégsem merészkednénk, hogy inkább még elő is segítette, még a végén baj lesz belőle, de azért bizonyos szemszögből a »ne mi nyerjük a legtöbbet« gondolata akár afféle inspiráló célként is fölfogható.

Azért ezekkel a szemszögekkel tényleg csak baj van, nézhetjük innen vagy onnan, valahogy sosem látunk elég tisztán. Ha nem lenne a célra fókuszáló miniszterelnökünk, aki megmondja, hogy az államadósságot valójában sikerült csökkenteni, csak a tisztánlátásunkat zavarja a forint árfolyamának ingadozása, akkor esetleg arra gondolhatnánk, hogy nem ittunk reggel elég célzóvizet. Igen, ez lehet a rejtély nyitja: ha többet iszunk, nagy dolgokra inspirálhatjuk magunkat.

Lemegyünk a kocsmába, majd fizetéskor közöljük, hogy az ezresünk valójában többet ér, csak a csapos nem lát elég tisztán. Jó esetben nem a kórházban kötünk ki, de bizonyosan magunkévá tehetjük az orbáni igazságot, hogy bizony, az alkohol akadályoz is bennünket. Később aztán elmerenghetünk azon is, hogy jó-jó, inspirál és akadályoz is, de hogy a francba jön ide Európa? És ha nem akarunk arra a kijózanító következtetésre jutni, hogy Orbán csak a hangulat kedvéért szántszándékkal vérig akarta sérteni az európaiakat, akkor gyorsan benyesünk egy felest.”