Puccsparádé

„Vérfagyasztó lehetett a felismerés: ez most nem parasztvakítás, Orbán tényleg ezt gondolja. És utána közvetlenül a másik: ez a faszi teljesen becsavarodott, viszont ha most nem állok fel tapsolni, akkor engem is puccsistának néznek. De közben valakik mégis kiszaladnak, üzennek, szivárogtatnak a sajtónak, pedig tudják, milyen kockázatot vállalnak ezzel. A nagybeteg tajtékozni fog a szivárogtatás miatt, és legközelebb már a belső ellenség felkutatása lesz a menü.

Illetve - milyen banális - már most is ez megy. A vakondok hajkurászása, és a durca, hogy akinek esetleg különvéleménye van arról, jó ötlet-e a haverom feleségét kinevezni főbírónak, az nem is szeret igazán. És ez sem előzmény nélküli: következetesen vakondnak hívják azt, aki nem szavazza meg Orbán Viktor aktuális kedvenceit.

Érthető, ha eddig elhessegették a kínzó gyanút, nyeltek és igazodtak. Végül is nem rossz buli fideszes képviselőnek lenni, főleg manapság, amikor egyre kevesebb buli adódik a párton kívül, hiszen ez volna a nemzeti együttműködés rendszerének legfőbb célja: hogy rajta kívül ne legyen élet. De közben látszik, hogy ebből sem lesz ezeréves birodalom. Két év után teljes elhülyültségben, vakon csapkod mindenfelé. Árulókat, vakondokat, szörnyeket sejt mindenütt, leszámolást forral. A négy kerék nincs meg régen, lett helyette három láb. Itt a tűzhöz közel lenni sem életbiztosítás, mert nem húsosfazék melegszik fölötte, hanem egy bazinagy bomba.

Ideje lesz már összehajolni, és megszervezni azt a puccsot. Hadd legyen igaza szegénynek egyszer utoljára.”