Vágó Istvánék az Örömódára rettegnek

Lángolj fel a lelkünkben szép Égi szikra szent öröm, Térj be hozzánk drága vendég, Tündökölj ránk fényözön. //:Egyesítsed szellemeddel, Mit zord erkölcs szétszakít, Testvér lészen minden ember, Merre lengnek szárnyaid.:\\ Gyúlj ki, égi szikra lángja, szent öröm, te drága, szép! Bûvkörödbe, ég leánya, ittas szivünk vágyva lép. Újra fonjuk szent kötésed, mit szokásunk szétszabott, egy-testvér lesz minden ember, hol te szárnyad nyugtatod. Milliók ti, kart a karba! Gyúljon csók az ajkakon! Túl a csillagsátoron él mindnyájunk édesatyja! Ha célt ért a férfi végül: társa mellett hû barát, s kedves nõt nyert hitveséül, zengje vélünk víg dalát, s minden szív, ha dobban érte szív csak egy a földtekén! Ám ki ezt még el nem érte, sírva fusson el szegény. Mind a roppant kör lakóit szent rokonszenv hassa át! Csillagokba vonz át a rejtelmes égi trónig. Isszuk mind e drága nedvet a természet keblein. Jók és rosszak ott repesnek könnyû rózsaléptein. Zsenge fürttel, csókkal áldott, szív hû lángra tõle gyúl; kéjben úsznak a parányok, s kerub zengi: szent az Úr! Milliók ti, porba hulltok? Érzed, élet, alkotód? Rejtik õt a csillagok! Sátrukon túl, él az Úr ott! Õ a rugó, õ az élet, ösztökéje: az öröm; tõle, tõle jár a létnek óramûve bölcs körön; csíra szárba tõle szökken, mennynek napja tõle kél; szférákat hajt mély ködökben, hova látcsõ el nem ér. Boldogan, mint napja lobban s száll az ég dús térein, járjatok ti, véreim, mint a hõsök utatokban. Az igazság tükre mélyén a tudóssal szembenéz. Hív erénye sziklaélén óvja azt, ki tûrni kész. Fönn a hitnek fényes ormán lengedeznek zászlai, s látni ot a szív omoltán angyalok közt állani. Milliók ti, tûrjetek csak, míg a jobb kor napja gyúl. Csillagsátron túl az Úr megjutalmaz érte egy nap. Isteneknek nincs mit adni; istenülni nagy dolog. Gyász, szegénység, jöjj: vigadni várnak ím a boldogok! Fátyol hulljon bûnre, bajra, ellenednek megbocsáss: szívét többé könny ne marja, ne rágódjék rajta gyász. Adóskönyvünk elenyésszen, béküljön meg, aki él. Mint mi egymást, úgy itél minket Isten fenn az égben. Szent öröm vet borba lángot; arany fürtünk nedve bõ; békét isznak kannibálok, hõsi vért a kétkedõ. Ünnepeljünk mind felállva, Míg a kelyhünk körbe megy. Csapjon égig habja lángja! Áldjuk a Jó Szellemet! Kit a csillagár dicsér fenn és szeráfok zengenek: áldjuk a Jó Szellemet csillagsátrán túl az égben! Bátor szív a szenvedésben, oltalom, ha árva hív, sírig hûség esküvésben, mindig nyílt és tiszta szív, trón elõtt is férfi-fenség, vér, vagyon kell érte bár, szolgálatnak hû fizetség, s árulónak rút halál! Mondjuk e szent kört bezárva tûz borunkra esküvést, híven álljuk e kötést; esküdjünk az ég Urára!

Akkor, hogy fognak rettegni ha kiderül nekik kell visszafizetni a 22.000 milliárdot és akkor retteghetnek a Lendvai Mummy Blura.

Vágóék azt hitték retúrt vettek, Öröm Óda meg vissza, de már Ódafele kisiklott a szocialista szellemvasút öröm vonata.

"Vágó Istvánék az Örömódára rettegnek" Nem mindegy mire rettegnek? A lényeg, hogy rettegnek. És jól van ez így.