Ironikus

„Tumultuózus jelenetek követik egymást a politikusi repatriálások palettáján. Néhány hete Eörsi Mátyás nyert ismét tizenöt perc hírnevet azzal, hogy bejelentette: kerületi aktivistaként segíteni fogja Gyurcsány mozgalmát. Majd Kuncze Gábor szánta meg csüggedt híveit, és felrázta őket, mint Schwarzenegger a kanalast használat előtt: visszatérek, üzente nekik. Mert az erő velem van, még mindig negyven deka diót pucolok tíz másodperc alatt, puszta szemmel.

Tényleg a remény hal meg utoljára, bár elsőként megy nyugdíjba.

Ugyanakkor érdekes reakciók is születtek. Megszólalt Horn Gábor, és veretesebben, mint Mészöly Marseille után, fogalmazta meg, hogy a mi időnk lejárt. »A miénk, egykori liberális politikusoké, akik alatt erodálódott, szétfolyt, majd tönkrement a liberális párt«, írta le, elbocsátó, sallerpozitív üzenetben. A minap meg Magyar Bálint nyomta nekik a kakaót: »a demokratikus ellenzéki erőknek szembe kell nézni a múlt hibáival és a hitelesség érdekében el kell hagyniuk a korábbi személyi garnitúrát, akikre 8 évig „takarodj”-ot kiabált a nép«. Mondhatnánk, hogy lám, mit tesz a rutin, így lehet nyerni az amerikai rulettben tele tárral is, de az igazság – más.

Az igazság az, hogy már régen kiderült: nem vakmerő az a töltény, csak vak.”