Mindannyian felelősek vagyunk nemzetünk, közösségünk történelmi emlékezetéért, támaszkodnunk kell egymás tapasztalataira. Hinnünk és tudnunk kell, hogy az ember ellen elkövetett bűntettek nem maradhatnak büntetlenül.
A náci és kommunista diktatúrák leggyalázatosabb bűne az volt, hogy ideológiájuk nevében ártatlan emberek tömegeit küldték börtönbe, fosztották meg életüktől, csak azért, mert más volt a hitük, a meggyőződésük, a származásuk, a neveltetésük, a kultúrájuk, a nyelvük. A XX. századi totalitárius rendszerek minden korábbi abszolutizmusnál és diktatúránál hatékonyabban tudták kiterjeszteni hatalmukat a múltra, már-már Orwell negatív utópiáját, az 1984-t váltva valóra: »aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is, aki uralja a jelent, az uralja a múltat is.«
Biztos tudással és bátorsággal felvértezve kell lezárnunk a XX. századot, amely Magyarországon és Európában is, a vér és a törvénytelenségek kora volt. Ez a Múzeum, ez a Ház, emlékmű, főhajtás. Erkölcsi-politikai kiállás azoknak az eszméknek a terjesztése ellen, amelyek tömeges politikai gyilkosságokat eredményeztek.