„Szerintem az antipolitikáról már nem tudnak több bőrt lenyúzni, azon vagy a nagy pártok, vagy a civilek nyernének inkább, a semmit sem ígérés pedig csak a nagy Fidesznek jött be. A rendszeres utcai, parlamenti akciózás és médiahack minimum elvárás e párttól, főleg, hogy már elkezdték. Ezen túl szerintem az LMP nyisson. Nyissa meg kapuit a választók előtt, engedje benézni őket a politika boszorkánykonyhájába, hitesse el az emberekkel, hogy a pártemberek megoldásokon dolgoznak, tartson »előválasztásokat«, állítson »nyílt listát«, vagyis vonja be támogatóit a jelöltállítás folyamatába. Az emberek úgy érzik, ki vannak zárva a nagy döntésekből épp az utált pártok által, hadd legyen hát nyíltabb egy párt! Összességében a politikai részvételre repüljenek rá, az jól is áll minden ökopártnak, a civil gyökerekhez és az eredeti célkitűzésekhez is passzol, ennek része lehetne a nyitás.
A másik dolog: jobbikosodjanak. Ez kb. annyit tesz, hogy igazi, pártszerű pártként viselkedjenek, építsenek hálózatot, szervezzenek rendezvényeket, és ne feledjék a vidéket (másban már ne másolják a Jobbikot). A demokrácia ügyét tartsák meg a fővárosban, szociális ügyekkel és a decentralizáció elveinek gründolásával pedig irány a vidék, az erőforrások többségét is ide koncentrálják. Ha hosszú távon gondolkodnak, megéri nekik, mert ott kell lenniük, amikor bármelyik párt a Fidesz váltópártjaként jön számításba (sok-sok vidéki önkormányzat is van ám!).
Ha a fiatalokat is potenciális támogatóknak tekintik, menjenek be az iskolákba és az egyetemekre. Még mielőtt felszisszennénk gyermekeink megrontásának kísérletén, csak gondoljuk végig, hogy a Fidesz és a Jobbik ebben nem volt szívbajos, s e módszerek helyességét az emberek szavazatukkal legitimálták.
Összességében az elempéseknek át kellene gondolniuk, mi is az igazi cél: akarnak valami komolyat, vagy csak a túlélés számít, mint amit az előbb feltételeztem? Végül számításba kell venni a parlamenten kívüli túlélés módozatait is.”