„Lássuk be, Vajnáék álláspontja is védhető. Ha valaki épp akkora adósságot törleszt, mint amit még az MMKA-nak sikerült felhalmoznia, az ne vállaljon pluszköltségeket. Különösen, ha nincs mit vetítenie. Az idei Szemle programjába nyolc nagyjátékfilm került, ebből kettő nem biztos, hogy el fog készülni (illetve az egyik, A szarvassá vált fiú biztosan nem). Az Isztambulnak még nincs olyan jogi státusza, hogy nyilvánosan vetíteni lehessen, ezért az zártkörű vetítést kap. Marad tehát öt. Öt film köré egy Filmszemlét? (...)
Mindezzel együtt örülök, hogy megrendezik a Szemlét. Sajátos hangulata van, amikor minden filmszerető összegyűlik a moziban, és a nap végére csak kavarog a fejemben az a sok történet, amit láttam. De azzal, hogy idén is elmegyek a vetítésekre, nem szeretném kinyilvánítani, hogy a Vajna-rendszer ellen vagyok. Mert nem vagyok ellene. Márpedig Pálfi György tüntetésnek nevezte ez a Filmszemlét – én pedig nem tüntetni megyek, hanem filmet nézni.
Ha a Filmművész Szövetség szervezett egy Filmszemlét a magyar filmért, akkor azt érte szervezze, és ne valami más ellen. Fogjuk már fel, hogy a filmszakma is úgy működik, mint minden más terület: képviselhetünk ellentétes nézőpontokat, de ettől még nem egymás ellen dolgozunk. Tarr Bélának el kellene fogadnia, hogy Andy Vajna és a Nemzeti Filmalap idén nem szervezett Szemlét, és – ahogy meg is tette – neki, mint a Filmművész Szövetség elnökének meg kell szerveznie magától. Hogy ehhez hogyan szerez szponzorokat, vagy hogy nem, az rá van bízva. Mondja el, hogy szereti és támogatja a magyar filmet – és képviselje is ezt, ne mást.”