„Idegeneket hív…”

Gyerekkoromban volt egy mese arról, ki lopta el a süni almáját. Minden állat letagadta, a medve is azt mondta: „Én nem!”, de az egyik pofája feldagadt, pont egy almányi dudor látszódott.

Ideje volt, hogy értékelhető film szülessék minden idők egyik legnagyobb popkulturális ikonjáról.
„Végeredményben kinek is a filmje az Egy hét Marilynnel? Colin és Marilyn központi cselekményszála mellett előtérbe kerül – az emlékezetes(en botrányos) forgatás díszleteibe ágyazva – az idősödő színészlegenda, Anglia nemzeti kincse (Olivier) és a látszólag felszínes és léha, helyét nem lelő amerikai díva vonzásokon-taszításokon alapuló kapcsolata, nagy felismeréseket szülő »ütközése« (»ő egy nagy színész, aki filmsztárrá szeretne válni, te pedig egy filmsztár vagy, aki nagy színésszé szeretne válni«, fogalmazza meg a dilemmát Marilyn számára a fiatalember). A femme fatale végzetes vonzerejétől megszédült fiatal rendezőasszisztens számára végig ott a háttérben Lucy, a ruhatároslány mint reális – és épp ezért kevésbé izgalmas – alternatíva; a felnőtté válás azonban megkívánja számára a majdhogynem irreális Marilyn-tapasztalatot. (És csak zárójelben: néhány elragadó képsort köszönhetünk Sir Laurence és Vivian Leigh, a kitartó feleség viszonyának.)