Nem biztos, hogy erről nekem kéne beszélnem. Én a saját részemért vállaltam felelősséget. Döntsék el a nézők, meg döntse el Tarr Béla, aki ezt az egészet tető alá hozta. Én ebből a filmből hat percet vállaltam, azt maximálisan vállalom, akár hideget, akár meleget kapok érte.
Csak meleget kaptál érte, mert mindenki azt mondta, hogy a te részed nagyon jó volt, és toronymagasan kiemelkedtél a mezőnyből. A tudat, hogy ennyivel tehetségesebb vagy, mint a többiek, jó érzéssel tölt el téged, vagy inkább frusztrál?
Nem gondolom, hogy tehetségesebb lennék. Vannak az embernek jó időszakai, meg rosszak. Én azt tudom, hogy az összes kisfilm közül ebben volt csak humor, és azért mindig nagyon hálásak a nézők. A többi film megteremtette nekem azt a lehetőséget, hogy az én filmem humora még jobban kidomborodjon. Nekem alapvetésem, hogy muszáj szórakoztatni az embereket. Én ezen nőttem föl, igazi utcai filmfan vagyok, aki A cápá-n, az Indiana Jones-on és a Csillagok háborújá-n nevelkedett. Én is a Csillagok háborúja-generációhoz tartozom, akit 10-12 éves korában kapott el ez a film, és onnantól kezdve szerelmes vagyok az amerikai filmbe. Fiatal felnőttkoromban ismerkedtem meg a klasszikus filmtörténettel, Truffaut-val,Godard-ral, Tarkovszkijjal, Eisensteinnel, Dziga Vertovval és a többiekkel szépen sorban. De az ő filmjeiket már csak ésszel tudom szeretni, szívvel és lélekkel én Excalibur vagyok, meg Indiana Jones. Belém ivódott az, hogy a film nem elsősorban művészet, hanem szórakoztatás.”