Egyik hibája ez. Megkérdeztem például Havas Ágnest, a Filmalap vezetőjét, hogy ha ilyen döntéseket hoznak, amilyeneket hoznak, akkor miért ne lehetne a kuratóriumban két szakma által delegált tag is? Ily módon az egésznek a méregfogát ki lehetne venni. Aztán ott van a final cut kérdése, amit én szintén nem értek, miért kell feszegetni. A Filmalapnak az a dolga, hogy ha a forgatókönyv alapján kiválasztotta, hogy mit akar támogatni, akkor azt támogassa, és ellenőrizze, hogy a támogatás összege arra a tervre fordítódik-e. Hogy mi az alkotók kreatív szándéka, azt már mind leszerződték a támogatás megítélése előtt vagy közvetlenül utána. Miért kéne átadni az utolsó vágás jogát? Ez olyan durva beleavatkozás az alkotói szuverenitásba, ami szerintem a hülyeséggel egyenértékű. És még két dolgot nem értek. Hogy miért kell kizárni a játékfilm, a hosszú dokumentumfilm és a nagy, egész estés animáción kívül a többi műfajt, valamint hogy miért nem hoznak létre egy Balázs Béla Filmstúdió-féle kísérleti műhelyt. Ha valaki filmet akar csinálni, hadd csináljon. Egy évben tudna készülni 8-10 kísérleti film, abból ha csak egy jó lesz, megérte a többi. És ehhez tényleg semmi más nem kéne, csak azt mondani, hogy abból a hatmilliárdból 300 milliót erre adunk. Talán a legfontosabb filmek ott tudnának elkészülni. (...)
A Magyarország 2011 azzal a szándékkal készült, hogy megmutassátok, hogy mi veszne el, ha nem lenne magyar film. A kritikusok meg leginkább azt mondták róla, hogy ha ez a magyar film, akkor nem is baj, ha nincs. Szerinted is rosszul sült el ez a kísérlet?