A svéd modellben rejtett adót fizetnek a nyugdíjasok

„A svéd modellt, amit Selmeczi Gabriella szóvivő is megnevezett már, mint követendő modellt, sok szakértő a legigazságosabb, legátláthatóbb rendszernek tartja. Az ön által emlegetett rejtett adó ellentmond ennek.

A svéd modell lényege, hogy az életpálya befizetéseivel arányosan állapítják meg a nyugdíjat, de nagyon nem mindegy, hogy hogyan számítják be a befizetéseket. Ha szigorúan kimondjuk, hogy a nyugdíjkassza nem mehet mínuszba, és közben öregszik a népesség, akkor a befizetéseken negatív (reál)kamat lesz. Egyensúlyba kerül a rendszer, de ennek áraként a nyugdíjasok egy rejtett adót fizetnek. Olyan adót, amelyről az Országgyűlés nem szavaz, sőt, nem is tud a létezéséről. A svéd modell kormányzati szempontból kényelmes. Automatikusan átértékeli a nyugdíjigényeket, így ha éppen kevesebb a járulékbevétel, vagy több lesz a nyugdíjas, netán a vártnál tovább élnek, akkor a rendszer automatikusan a változó körülményekhez igazodik, és kevesebb kifizetést, kisebb nyugdíjakat enged. Akár hónapról hónapra is változhat a nyugdíj összege, nem politikai döntés, hanem egy automatizmus eredményeként.

De a legnagyobb veszélyt nem is ebben látom, hanem abban, hogy a kormány nem lesz érdekelt a járulékok beszedésében. Ha abban gondolkodik, hogy a gazdasági versenyképességet az alacsonyabb járulékkulcs szolgálja, ezért, mondjuk, a Start programok keretében járulékkedvezményeket osztogat, de ezt nem pótolja állami forrásból, akkor e programokat végső soron a mindenkori nyugdíjasokkal fizetteti meg.(…)

Az önkéntes nyugdíjpénztárakhoz várhatóan hozzá fognak nyúlni. Matolcsy György nemrégiben új szabályozási modellről írt, egy minisztériumi munkaanyag szerint pedig jobban támogatnák a pénztárakat, amennyiben azok visszatérnének az eredeti működési elvekhez. Ön szerint ez mit jelent?

Nem tudom, mit terveznek, de ha netán azt, hogy a kormány ezen a fronton is nekimegy a bankoknak és a biztosítóknak, hogy elszedje az általuk kezelt vagyont, azt nagyon rosszul tennék. Nem az a probléma, hogy az üzleti szféra ezzel pénzt keres, hanem az, hogy rendkívül rossz a szabályozás, nincsenek tiszta viszonyok.

Mi a probléma?

Szinte minden. Az önkéntes pénztár intézménye az 1990-es évek elején egy nagyon felkészületlen pénzügyi kormányzat és a jó kérdéseket megfogalmazni képtelen politikai elit nászában fogant. A gyermek kockafejűre sikeredett: a pénztár minden szempontból elhibázott jogi és szakmai konstrukció. Az egészségpénztár és az önsegélyző pénztár eredeti formájában működésképtelen konstrukciója egy szükségtelenül bonyolult és nagyon drágán működő kártyás fizetési rendszerré »fejlődött«, amelyet az adókedvezmény tart életben.Némileg más a helyzet az önkéntes nyugdíjpénztárral. Ez az intézményi borzasztóság úgy jött létre, hogy egy befektetési alapra ráhúzták egy biztosító kényszerzubbonyát, ami önmagában többszörös adminisztratív tehertételt jelent. A pénztár a törvény szerint nonprofit intézmény, de egy befektetési alap és egy takarékbetétkönyv is az, miközben persze a befektetésialap-kezelő és a bank természetesen nyereséget termel. A pénztárak – kevés kivétellel – a bankok, biztosítók kvázi tulajdonában vannak, miközben a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete felé eljátsszák a demokráciát. Ideje volna véget vetni ennek a költséges áldemokratikus bohóckodásnak. Az önkéntes pénztárakat a mai formájukban meg kellene szüntetni, a jelenlegi törvényt egy az egyben eltörölni.”