„Nem cigány dalokat énekelsz, mégis mindig ott van a neved mellett a címkéd, hogy Caramel, a roma sztár. Van olyan, hogy roma sztár? Vagy csak sztár van, aki történetesen roma?
Hát én nem hiszek ebben a roma sztárságban. Magyarországon így címkézik a roma előadókat. Gyakran előfordul, hogy meghívnak egy forgatásra, ahová rajtam kívül még 4-5 roma előadót is, és mondják, hogy most roma sztárokkal forgatunk. Mondtam, hogy én ebben nem veszek részt. Nem azért, mert nekem degradáló, hogy romának neveznek, de nincs olyan, hogy roma sztár. Ha idejön koncertezni a Beyonce, akkor se mondjuk rögtön, hogy hívjuk meg még a Rihannát is, csak hogy feka sztárok legyenek.
Elmondom, hogy mi van, mit gondolok erről az egész romasztár-kérdésről. Én nem vagyok a romaság élharcosa, nem fogok cigány zászlóval vonulni a Hősök terén. Én ebben nem hiszek. Én egy magyar ember vagyok, aki történetesen cigány származású. Ugyanúgy cigánynak érzem magam, mint magyarnak, de a saját magam élharcosa vagyok, a saját érzelmeim élharcosa vagyok, a saját gondolataim élharcosa vagyok. Nyilván szeretnék persze a saját népemen segíteni, mert tudom, hogy nagyon sok probléma van. Hol a mi hibánkból, hol a mi hibánkon kívül alakult így, ahogy alakult. Több száz, sok száz éves folyamat volt, amíg elértünk ide, ezekhez a problémákhoz. Az első, legfontosabb probléma szerintem az, hogy szegregálva élünk. Ha megnézed, bármelyik vidéki városba vagy faluba lemész, van a centrum, ahol a magyarok laknak, és van a cigánytelep a városok, faluk szélén. Ez a legnagyobb probléma, hogy egyszerűen szétszakadt ez a két társadalmi réteg.
Érzel ezekből a problémákból ma bármit a saját bőrödön? Vagy híres emberként ez már nem jut el hozzád?
Nagyon sok előítéletet éltem meg, mint roma ember. Volt olyan, hogy albérletet kerestem, akkor még nem voltam ismert. Felhívtam a tulajdonost, megbeszéltünk mindent, anyagiakat egyeztettük, majd elmentem egy személyes találkozóra, és amint meglátott egyből azt mondta, hogy most már sajnos nem érvényes a lakás, holott egy másik ismerősöm, egy fehér srác utánam két héttel kivette. Voltak ilyen dolgok. Vagy elmentem egy gyárba, segédmunkás melót kerestem. Telefonom felhívtam előtte, rendben volt minden, megegyeztünk, majd egy személyes találkozóra bementem, hogy aláírjuk a szerződést, és amikor odamentem, akkor már nem vettek fel. Azóta ilyenek nem történnek velem.
Mindig ügyelsz arra, hogy ne csak a cigányokról vagy ne csak a nem cigányokról beszélj.
Megvan bennem egy kettősség, hiszen, ahogy mondtam magyar ember vagyok, meg cigány is. Bármennyire furán hangzik is ez. Nyilván azért beszélek mindkét oldalról, mert ez mindkét oldalnak a problémája. Mindennek van alapja, mindenben van igazság, nagyon sok hibánk van, de nem gondolom, hogy a vérünkben hordoznánk. Se a bűnözést, se a zenét.”
