Puccs nem volt, de leverték

„A zűrzavar jelei akkor mutatkoznak, amikor a kormányzati kommunikáció külföldi terepen méretik meg. A puccsteóriával jobb nem próbálkozni, mert minden fórumon simán kiröhögnének; ezen a színvonalon sem az európai színtereken, sem Amerikában nem lehet fellépni. Ámde az a munkamegosztás sem működik, hogy Lázár János és Martonyi János végigházalják Brüsszel és Berlin mérvadó politikusait, hamut szórnak a fejükre, megígérik a demokrácia sérüléseinek kijavítását, mi több, megpróbálnak összehozni valamiféle külön német–magyar szövetséget, de eközben Orbán e helyről újra meg újra óva inti az uniót. Viselkedjen velünk rendesen, hagyjon fel a minket bántó, sértő, nyegle és inzultáló hangnemmel, s legfőképp »tartsa tiszteletben a magyar nép mindenkori akaratát«.

Európának éppen ebből a kettős beszédből lett elege. És persze nem hajlandó Orbánnak, avagy kormányának az akaratát a magyar nép akaratával azonosítani. Amikor a miniszterelnök azt panaszolja, hogy az unióból beleszólnak abba, hogyan éljünk – márpedig »mi nem kérünk ebből« –, akkor a brüsszeliek elhűlve kérdik: ha így áll a dolog, miért tetszettek belépni a szövetségbe? Tudniillik az unió mint értékközösség igenis arról szól, hogy van beleszólása tagországainak az életébe. Egyebek között erre is utalt legutóbb Berlinben Lázár Jánosnak a Bundestag külügyi bizottságának elnöke, amikor a különleges kapcsolatok javasolt kialakítása helyett némi éllel inkább azt ajánlotta a frakcióvezetőnek, hogy gondolkodjon a meglévő szövetségi rendszerekben – mondván, az unió és a NATO keretei között akár Magyarország belügyei is megtárgyalhatók.”