Mi az, ami biztosan nem működik a felsőoktatásban?

„A jelenlegi költségvetési, közpénzügyi helyzetet látva nem kérdéses, hogy a fenntarthatóság és a pénzügyi egyensúly érdekében mindenképp lépéseket kell tenni. Teljesen jogosak azok a vélemények, amelyek szerint a felsőoktatás nem csak »üzemgazdasági« kérdés, illetve hogy egy társadalmi alrendszerről lévén szó, nem csak szűk értelemben vett pénzügyi aspektusok léteznek. Mindez igaz, de jelen helyzetben mégis kicsit félrevezető. Az ország ugyanis az utóbbi években sok területen fenntarthatatlan módon működött. E mögött sokszor az húzódott meg, hogy az állami pénzügyeket rendezetlenség, átláthatatlanság, pazarlás és nem hatékony felhasználás jellemezte. Mindenekelőtt ezen kell változtatni, többek között a felsőoktatásban is. Ennek kell prioritást élveznie, miközben az természetesen vita tárgya lehet, hogy milyen konkrét intézkedéseket kell ennek érdekében tenni, miképp, illetve milyen területeken kell gyorsan lépni.

A felsőoktatásban kialakult helyzet tarthatatlanságáról minden olyan magyar polgárnak vannak személyes tapasztalatai, aki a szektorral valamilyen kapcsolatba került. Az évtizedek óta kipofozásra váró épületek, a rosszul fizetett és ezért megfáradt, nem túl lelkes oktatók, az íróeszköz- és papírhiány és a látható pazarlás párhuzamossága, a fejlesztések elmaradása, az elértéktelenedő diplomák, a magas diplomás munkanélküliség mind azt jelzik, hogy valami nincs rendben, és változtatni kell.

Nem kell azonban kizárólag a szubjektív értékítéletekre hagyatkozni. Az Állami Számvevőszék mindezidáig kilenc jelentésben foglalkozott a felsőoktatás működésével. A korábbi jelentések relevanciája természetesen mára kissé megkopott, de a felsőoktatási törvény végrehajtásának ellenőrzéséről szóló 2009-es, illetve áttételesen a felsőoktatás oktatási infrastruktúra-fejlesztési programjának ellenőrzéséről szóló 2011-es jelentések ma is tanulságosak.”