„Először azt lehetett hallani, hogy valakik a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium fejléces papírján angol és német nyelvű röpcédulákat helyeztek el Fliegauf Bence filmjének berlini sajtótájékoztatóján, kvázi a Balog Zoltán vezette államtitkárság nevében meghekkelték a Berlini Filmfesztivált, és azon a magyar film vetítését. Azt gondolhattuk, hogy ilyen nincs. Aztán kiderült, hogy van: nem ismeretlenek jártak el így, valóban maga a minisztériumi államtitkárság volt az elkövető. Hazánk berlini nagykövetsége Balog államtitkár részvételével még vitaestet is szervezett a témáról.
A magyar kormány ezzel az akciójával bizonyíthatóan új fejezetet nyitott a modern kori európai politikai kultúrában, az Unióéban egészen biztosan. A norvég újnáci akcióval és a közelmúltban leleplezett német újnácikkal relativizálni a magyarországi roma-gyilkosságokat – s mindezt egy társadalmi kérdésekkel foglalkozó művészeti alkotás kapcsán forradalmian újszerű megoldás. (...)
Amikor azt írja a kormányzati PR-felelős, hogy »So darf das (!) Film auch nicht über eine von der Polizei gestartete und erfolgreich abgeschlossene Untersuchung, die mit Anklage gegen die Verdächtigen (!) endete, berichten.«, nem kevesebbet állít, mint hogy a filmnek (külső tiltás hatására) nem szabad a rendőrség által indított és sikeresen lezárt, a gyanúsak elleni váddal végződő vizsgálatról beszámolnia. (A német ajkú olvasónak ezt nehezebb megértenie, mert ő nem ismeri gyönyörű anyanyelvünket, és nem tudja visszafordítani az egymás mellé tett szavakat.)
Ez csak az első három mondatból vett néhány apróság, innentől még van lejjebb, tapasztalja a némettanár. A német ajkú olvasó hüledezve tartja a kezében ezt a – megengedjük – számára elsőre talán primitívnek tetsző irományt, rajta a magyar címerrel és a minisztérium fejlécével, és azon töpreng: hülyék ezek?”