Hullócsillagok

„Korábban egy sztárt felépíteni nem kis időbe telt. Ma az internet és a videomegosztók lényegében mindenkinek milliós színpadot biztosítanak. Alacsony költségvetéssel, de egy zseniális ötlettel Vancouvertől Újdelhin át Szombathelyig be lehet futni. A popipar erre a forradalmi változásra csak úgy tud reagálni, hogy az igazi sztárok mellé elképesztő mennyiségben próbálja felhozni a sztárjelölt utánpótlást.

A tendenciára csak rádolgoznak a kereskedelmi televíziók által felkapott, évről évre újrainduló tehetségkutató műsorok. Az üzenet egyszerű: bárkiből lehet popcsillag, elég, ha jól »coverol«, vagyis elénekel már ismert hazai és külföldi slágereket. A győztesek között természetesen vannak kiugróan tehetségesek. Nekik is szembesülniük kell azzal, hogy a tehetségkutató megnyerése csak egy első szakasz. Az igazán komoly próbatétel ott kezdődik, hogy képes-e talpon maradni, vagy eltűnik a süllyesztőben.

– Én vagyok önmagam legnagyobb ellensége – nyilatkozta jó pár évvel ezelőtt Whitney Houston. Az isteni hanggal megáldott szépség alapvetően magányos volt, ahogy Amy Winehouse, Michael Jackson vagy Elvis is – menedzserek ide, slepp oda – önmagára volt utalva. A szórakoztatóipartól sok segítséget nem remélhettek. A show-biznisz elvégezte a maga dolgát, katapultként fellőtte őket a csillagos égig. Az esetleges zuhanás már nem rá tartozik. Oldják meg a hírességek maguk. Ha nincs védőháló, az szomorú. A gyász és a könnyek után a show megy tovább.”