A gumibottal hadonászó rendőrt jóval könnyebb utálni

„– Kevesen vannak, akik szívesen vallják magukat kalóznak, de ha úgy vesszük, mindenki az, aki nem legálisan jut hozzá mondjuk a kedvenc sorozatához vagy kedvenc énekese legújabb slágeréhez. Ki számít ma valóban annak?

– A fogalomnak rengeteg olvasata lehet a Karib tenger kalózai című film által sugallt képtől az aktivistákon át a szomáliai halászokból lett megélhetési kalózokig. Az a kérdés, hogy ki a kalóz vagy ki nem, nem vezet igazán sehová. Ha arról beszélünk, mi legális és mi nem, illetve mi etikus és mi nem, máris előrébb vagyunk. Amit a Sony csinált például Whitney Houston halálával, amikor egyből megemelte a dalainak az árát, legális, de nem etikus. Amit Pálfi Gyuri csinált a legújabb filmjével, az nem legális, de etikus. Ha megvehetném a terméket, de inkább letöltöm, az nem is legális és nem is etikus. Ha valaki olyasmit tölt le, amit amúgy a piacon nem lehet fellelni, nem legális, amit tesz, de az már kérdéses, vajon etikus-e. És persze etikus és legális, ha a terméket a boltban veszed meg. Szóval az igazi kérdés az, hogy a legális és az etikus tevékenységek mennyire esnek egybe. Úgy tűnik, ma ezzel komoly gondok vannak.

– Támadni vagy támogatni kell az ACTA-t?

– Erre is nehéz válaszolni. Bármely szabályozás bevezetésének a hatástanulmányok elkészítése az első lépése. A baj az, hogy Magyarország anélkül írta alá ezt az egyezményt, hogy tisztázott lenne, melyek a pozitív és a negatív hozadékai a különböző piaci, társadalmi csoportok számára. (...)

– A küzdelem bizonyos szempontból a régi szórakoztatóipari lobbi és a sokat emlegetett »facebook nemzedék« között is zajlik. Csakhogy a Facebook, ahogy a Google és a Yahoo! is amerikai vállalat, ráadásul szintén azon dolgoznak, hogy zárt rendszereket, alternatív világokat hozzanak létre. A romantikus lázadás ennek fényében már nem is annyira romantikus.

– Valójában két iparág küzd egymással: az internet- és a régi médiaipar. És nem csak a Google-ról meg a Facebookról kell itt beszélni, hanem az összes olyan internetszolgáltatóról, amelyek a tervezett szabályozásoknak a rosszabbik végén állnak, hiszen rájuk hárul majd a csendőr szerepe. Ebben a küzdelemben azon múlik a győzelem, hogy ki tud több kampánypénzt adni, kinek sikeresebb a lobbitevékenysége. De nagyon fontos szempont, hogy a népszerűség kinek az oldalán áll. Ebben a pillanatban – épp az elmúlt tíz év balfogásai miatt – a tartalomipar a mumus szerepébe kényszerült, az interaktív oldal – ide értve a Facebookot például – viszont a hős szabadságharcos szerepében tetszeleghet.”