Az árnyékos oldalról

Elvben egyet értek, de nagyon nem tetszik a cikk szellemisége. Sajnálom, lelkész úr, de nem vagyok hajlandó ez ügyben a társadalmi sztereotípia eszmeiségével azonosulni. Nem fogadom el, hogy ha valami nem stimmel a család körül, akkor általában az asszonyka mindig sajnálni és babusgatni való, a férj, vagy a volt férj, élettárs, apa (lehet válogatni) mindig alávaló, lelketlen, élvhajhász, dúvad, önző és megvetendő. Ha egy nő színtiszta szeszélyből felmond egy életvitelszerű közösséget, számíthat a társadalmilag úgy szervezett rendszerre, hogy abból csakis ő jöhet ki nyertesen. A férfi pedig gyakran - nagyon sokszor - ártatlanul élete végéig a vesztes szituációjában találja magát. Ez, az mellett, hogy igazságtalanul aljas, még kártékony is, hiszen a korlátlan egyértelműség a nők egyébként is labilis, szeszélyes és gyakran megfontolatlan intoleranciáját táplálja. Szerintem, ennek a kérdésnek a tisztességes felülvizsgálata meghozhatná a családok stabilabbá tételét, a válások számának csökkentését, a szingliség szaporodásának a visszaszorítását; mindez kihatással lenne a gazdaság állapotára, a kedvezőbb közélet kialakulására. Hogy ez nem illik bele az utóbbi évtizedek álságos, szemforgatóan hazug eszmeiségébe és sajnálatosan kialakult gyakorlatába, ezt tudom, de a hosszú évtizedeken át megismert ügyek tapasztalatából kiindulva ez a véleményem és mérhetetlenül kártékonynak tartom a liberalizmus támadásának, talán legelső megnyilvánulását.

Ez bizony így van: az emberek azért ítélik el a bajba jutottat, hogy ne kelljen segíteni néki.

Az okfejtés több ponton hibádzik.Talán meg kellene valahogy értetni az ifjakkal, hogy kettyinteni vkivel, vagy púposkodni egy bárban, vagy együtt élni hosszú éveken keresztül, az bizony két dolog, még legjobb esetben is.A szeretet szót meg ne erőltessük. Az emberek ab ovo kegyetlenek, csak próbálják időnként leplezni.Menj be egy Tesco-ba vagy egy másik multiba, vagy szállj fel egy buszra, és figyeld meg az embereket, hát szóval tragédia.Érdemes ezekért bármit is?

az nem elítélése senkinek, ha azt mondjuk, hogy a csonka családok nem ideálisak a gyermeknek - meg persze a felnőtteknek se, vagy legalább az egyiknek, aki egyedül maradt, nem az erős félreértés, ostobaság és a másik megsértése is, ha valaki ezt megbélyegzésként használja, sőt, mint bűnöst jelöli meg, aki ezt teszi, önmagát minősíti a csonkacsalád egy nagyon sajnálatos állapot, ami feltehetően a család több tagjának is fájdalmat és permanens, akár megélhetési gondokat is okoz, nem beszélve a pszichés következményekről a csonkacsalád, ahogy a nevéből is látszik, a család csonkán maradt része, amelyet valaki otthagyott - ha valaki normát sértett, biztos nem az a szereplő volt, aki az utódokról napi szinten gondoskodik azt se ítélhetjük meg látatlanban, mi nem működött otthon és miért, és ha mindenkiről mindent tudnánk, akkor se dönthetünk helyette, és pláne nem tudhatjuk, hasonló helyzetben mit tennénk mintha olvastam volna olyat valahol, hogy ne ítélj, hogy ne ítéltessél, de csonkacsaládügyben ezek szerint ez eddig nem nagyon volt érvényes a lelkész úrnál