Zöld fény és borkritika

„Jó-e a furmint vagy nem, szeretjük-e vagy sem? - a kérdés láthatóan alkalmas az érzelmek felkorbácsolására. Ezt persze pozitív jelenségként is aposztrofálhatjuk, hiszen azt mutatja, hogy komoly kötődések alakultak ki a fajtával, s a vele kapcsolatos jelenségekkel, eseményekkel is. Mindazonáltal óvatos maradok a vélemények véleményezésével - mármint a bort illetően. Ebbe a csapdába nem szeretnék többet belefutni.

A borleírások megítélésével kapcsolatban Demeter Zoltán mondta ki a legnagyobb bölcsességet, miszerint ma Magyarországon egy borról alkotott értékelés többet mond el a vélemény alkotójáról, mint magáról a borról. A mondat telitalálat, s ha valaki teljes mélységében megérti, egy kicsit leszokik arról, hogy borokról vitákba keveredjen. (...)

Meggyőződésem szerint egy termelői kultúrában a borkritikus dolga az értékteremtő munka felemelése, a borkultúra kiteljesedése. Jelesül az, hogy a tisztább, az őszintébb, az okosabb, a természetesebb előbbre juthasson mint a tisztátlan, a hamis, a korlátolt vagy a művi. Az a feladat, hogy az alkotó ember előtt táguljon a tér. Táguljon a tér azáltal, hogy egy borvidéken az igényes munkát és a borról alkotott ítéletet minél tisztább párhuzamba állítjuk. Ehhez persze érteni kell tájat, az egyént, a közösséget, a lehetségest, az általánost és a sajátosat is.”