„Akkor mit szólt a zászlóégetéshez?
Ezzel nem értettem egyet, mert úriember nem éget zászlót, sem unióst, sem másmilyent. Mindig igyekeztem betartani a törvényességet, ezért sem a zászlóégetést nem nézem jó szemmel, sem azt, amikor képviselők odaláncolják magukat a parlament bejáratához.
Tudta, hogy a zászlóégetés szerepelni fog a programban?
Nem tudtam, abszolút meglepetésként ért. Erről szó sem volt előtte.
És szóvá tette a jobbikosoknak, hogy fiúk, ez azért erős volt?
Nem tettem szóvá, mert ez a rendezvény nem rólam szólt. Én csak a magam módján megpróbáltam felemelni a szavamat az Európai Unió nyomulása ellen.
Nem lehet, hogy rossz tüntetésre ment el? A kilépéssel sem ért egyet, a zászlóégetéstől is elhatárolódik...
Ez elképzelhető, önnek igaza van. De ez volt az első olyan rendezvény, ami ezzel az uniós össztűzzel szemben megpróbálta felvenni a harcot. Nekem mindegy lett volna, hogy melyik párt hív oda, felőlem lehetett volna az LMP is, a lényeg, hogy az EU nyomulása ellen tiltakozzon. Tudom, hogy az embernek meg kell néznie, hogy mihez adja a nevét, ezért még egyszer hangsúlyozom: nem mindennel értek egyet, ami ott történt, vagy elhangzott – de hát ezt nevezik pluralizmusnak.”