Amit nem kérdeztek meg a miniszterelnöktől

„A parlament december 12-i vitájában a miniszterelnök így fogalmazott: a cél, hogy Magyarország Európa legversenyképesebb gazdaságává váljék. Őszintén remélem, hogy Orbán Viktor ezt államférfihoz méltóan komolyan gondolta. A képviselők figyelmét mindez azonban teljesen elkerülte, senki nem kérdezte meg a miniszterelnököt: hogyan képzeli a lelkesítő elképzelés megvalósítását. (...)

Mostanában a hazai politikusaink figyelme a Távol-Kelet felé irányul. Ezek az országok – elsősorban Kína, India, Dél-Korea – gazdaságilag nagy iramban fejlődnek és meghatározó szerepük lesz a gazdaságban és a világpolitikában. Azt azonban sajnos nem említik, hogy ebben milyen szerepe van a kutatásnak. Fel kell hívnom a figyelmet Dél-Korea példájára. Az ázsiai ország a 35 éves japán megszállás, majd a koreai háború és az azt követő diktatórikus berendezkedés ellenére drámai fejlődést ért el. Ebben a döntő szerepet kormányuk tudománypolitikája játszotta. Számos új kutatóintézetet hoztak létre, és a GDP-ből a kutatás+fejlesztésre 4,3-4,5 százalékot fordítanak, amikor mi az elmúlt 20 esztendőben – mindenféle kormányzati ígérgetések ellenére – képtelenek vagyunk elmozdulni a 0,9-1,0 százalékról. Mindezt a jelen írás szerzője – különböző formában – már hosszú évek óta hangoztatja, annak idején erről a jelenlegi miniszterelnököt is győzködte. Amennyiben a kormányfő a fent említett célkitűzést, a versenyképességet és az ezzel szorosan összefüggő növekedési programot valóban komolyan gondolja – nincs okom feltételezni, hogy ez nem így van –, annak alapjait most kell lerakni. Változtatni kell tudománypolitikánkon. A tudományos kutatás, a K+F nagyobb mértékű támogatása nélkül sehol a világon nem tudták a nemzeti ipart megteremteni, az országot versenyképessé tenni.”