Ifj. Lomnici nagy titkot árult el: ezért támogatja Orbán Viktort
„Mélyen hiszek abban a csapatban, abban a szűk csapatban, aki körülveszi a miniszterelnököt.”
Nem találom szerencsésnek, hogy a Milla bevetette az „alternatív köztársasági elnök” ötletét. Nem szabadna kiszolgálni a közönség igényét a szimbolikus figurákra.
„A korrupció kizárásának csak egy apró részlete a pártfinanszírozás megreformálása. Persze, egyetértek, a pártoknak ugyanolyan civil szervezeteknek kellene lenniük, mint a többinek. De ennél messzebbre kell menni. A nyilvánosság természetesen eleve gátat szab a korrupciónak, de vannak további hatékony eszközök is. A leghatékonyabb a véletlen szerepének növelése. Ezt az eszközt az athéni demokrácia óta számtalan helyen alkalmazzák a döntések befolyásolásának kizárására. (Például egyes országokban kisorsolják azt, hogy melyik bíró tárgyaljon a bíróságon egy-egy ügyet.) A mindennapi életben számtalan olyan ügy van, amelynek több egyformán jó megoldása van (vagy amelyek messze bonyolultabb annál, mintsem hogy a szakértők egyetlen jó megoldást találhassanak). Az ilyen ügyekben a szakértői elemzést hatalmi döntés helyett követhetné sorsolás. Ezt a módszert közbeszerzési kérdésekben, sőt személyi döntéseknél is nagyon jól lehet alkalmazni, hiszen kevés olyan poszt van, amelynek betöltésére csak egyetlen jelölt alkalmas.
Nem megyek bele egy teljes államreform részleteibe, csak azt akartam érzékeltetni, hogy a politikába vetett bizalom visszanyeréséhez ilyen átfogó változásokra van szükség. A részleteket illetően valóban csak a minimumban kell megegyezni. De nem tetszik a »nemzeti minimum« kifejezés sem. Többek között azért, mert a »nemzeti« szóhoz ide nem illő asszociációk társulnak: a magyar szóhasználatban a nemzet kulturális közösséget jelent, szemben az állampolgárok közösségével, amely politikai közösség. Aztán meg azért, mert nem egy minimum van, hanem legalább négy (ezekről kicsit részletesebben írok itt). Az első a liberális minimum: ide tartozik az, hogy a minőséget (az állami szférában is) csak az objektív mérőszámokban folytatott verseny garantálja, hogy önkényeskedés és beavatkozások helyett az ösztönzéseknek és az jogilag megállapított automatizmusoknak kell a rendszereket szabályozniuk. A második a baloldali minimum: ez előírja, hogy az államnak gondoskodnia kell a társadalmi szolidaritás intézményeiről, az önhibájukon kívül leszakadók támogatásáról, és így tovább. Aztán jön a jobboldali minimum: a magántulajdon szentsége, a hagyományok tisztelete. Végül a nemzeti minimum: a kulturális közösség életben tartása, erősítése. E négy minimum együttes elfogadása alapfeltétel lenne mindenki számára, aki közszereplést kíván vállalni.”