„2011 karácsonya előtt három nappal el sem bírnék képzelni lelkesítőbb perspektívát egy állami mobilszolgáltatónál. A mi mobilunk. A tiéd, az enyém, mindannyiunké. Mint a magánnyugdíjkassza.
Nem kétséges, hogy a kormány szellemi erőterében turbuláló gazdasági szakértelem, amelynek nagy energiájú kisüléseit nap mint nap van szerencsénk élvezhetni, minden külső nehézség ellenére életre galvanizálja a céget, és újabb világraszóló sikernek leszünk tátott szájú tanúi ezen az igazán kemény piacon, ahol olyan, a mobilszakmában járatlannak talán még a magyar kormánynál is kevésbé nevezhető cég, mint a Vodafone, is veszteséges. (...)
Az erős és élénk vállalati kommunikáció azért is fontos, hogy néhány év múlva egy igazán hiteles és szakértő menedzser magyarázhassa majd a MÁV-tól kölcsönvett érvekkel, hogy hát azért is kéne az elengedett köztartozások és az előző évi tulajdonosi kölcsön mellé még ötvenmilliárdot betolni a cégbe, mert az állami mobilszolgáltató nemzeti kincs, és hova lennénk, ha az emberek nem tudnának állami céggel telefonálni, az maga lenne a pokol, a rettenetes, erkölcstelen kapitalizmus, a spekulánsok és a pénztőke világa, és aki kétségbe vonja egy igazi magyar, nemzeti mobilcég létjogosultságát, az a magyar érdek ellen dolgozik.”