Mit írt alá Orbán Viktor?

„Hangsúlyozottan gondolatkísérlet következik. Tételezzük fel egy pillanatra, hogy az európai politika irányítóinak valóban elegük lett Orbán Viktorból, miként ezt jobbról és balról is - más kontextusban - gyakran mondják. De vajon hogyan tudják elérni, hogy a miniszterelnök megbukjon? A kétharmados többség stabilnak látszik, Brüsszel pedig tényleg nem Moszkva, hogy parancsára vezetőt cseréljen egy ország. Mit kell hát tenniük? Olyan helyzetet előállítani, amelynek a végén nem marad más választása a kormányfőnek, mint a távozás. Egy okosan kigondolt csapda kell tehát, amibe Orbán Viktor szépen belesétál.

Barroso feltehetően tisztában volt azzal, hogy a magyar kormányfő el fogja utasítani az ultimátumát. Régóta ismeri ahhoz Orbánt – ne feledjük, egy pártszövetség tagjai -, hogy ne tudja: a magyar politikusnak nem erőssége a reálpolitika akkor, ha döntési önállóságának kétségbevonásáról van szó.  Ha az európai politika irányítói úgy hiszik, hogy Magyarország a hitel nélkül előbb-utóbb finanszírozhatatlanná válik, akkor nem kell mást tenniük, mint a megállapodás felé vezető úton egy olyan feltételt megfogalmazni, amit ugyan egy reálpolitikus talán teljesítene, de amiről okkal gondolhatják, hogy Orbán gyomra nem vesz be akkor sem, ha esetleg még fel is ismeri a helyzetben rejlő veszélyeket.

Innen már csak jó rendezés és ügyes szereposztás kell. A levél kiszivárog, a válasz pedig hatalmas nyilvánosságot kap. Mindenki számára manifesztálódik, hogy a kormányfő nem enged. Elszánt hívei nagyon elégedettek lesznek, a gazdasági zuhanástól félők hatalommániás őrültnek látják. A tárgyalások – éppen Orbán ellenállása és az unió mozdíthatatlansága miatt - nem haladnak, az ország viszont a fizetésképtelenség felé sodródik. S eljön egy pont, amikor már csak két választási lehetőség marad: ország-világ előtt látványos önfeladással könyörögni, az eredeti feltételeket eminens tanuló módjára teljesíteni, vagy a falnak vezetni az országot. S bár Magyarországnak egyáltalán nem mindegy, melyiket választja, a politikusnak tulajdonképpen mindkét esetben vége.”