Két elit közül a pad alá

„Napjainkban lehetünk szemtanúi annak, ahogy villámgyorsan múlik el a »történelmi lehetőség«, a magyar demokrácia megújítása a friss erővel, mely nyolc éven keresztül azt hajtogatta, hogy képes volna jobban kormányozni, mint az ún. balliberális elit, és van benne ehhez elegendő szellemi kapacitás. Mit mondjunk: megpróbálták, és nem lett jobb tőle.

Mindeközben sajnálatos módon a Magyarországon liberálisoknak nevezett klub sem tudja megújítani magát – ha újfajta programot lát, zsigerből komcsizik, ha az IMF keménykedik, azonnal bepisil, ha az EU birodalommá akar válni, hallelujázik. Legifjabb tagjai továbbra is a kilencvenes évek retorikáját viszik, megspékelve egy kis bázisdemokráciával és újgenerációzással. Sajnos attól még, hogy eltelt a legutóbbi másfél év, ugyanúgy hiteltelenek maradnak közéleti szinten azok, akik a végsőkig kitartottak Gyurcsány Ferenc és társai mellett, mint azok, akik az utolsó pillanatokban kiléptek a koalícióból a történelem szeméttelepére, esetleg részt vállaltak a „szakértői kormányzásból” – ezáltal mind komoly szerepet vállalva a Harmadik Köztársaság válságának kibontakozásában. Ezeknek az embereknek az esetleges újbóli hatalomra kerüléséről azok a görögországi és közel-keleti katonai puccsok jutnak eszembe, ahol a köztársaság érdekében rendet teremteni óhajtó vezérkar átveszi a hatalmat, majd lényegében ugyanazokat a koponyákat interjúvolják meg arról, hogy most akkor tulajdonképpen hogyan is legyen, mint akik a megdöntött és börtönbe pucolt kormányzatnak is súgtak. Vagy az eggyel azelőttinek.

De itt volt a Fidesz, ha valaki egyáltalán bízott a Fideszben, és voltak sokan, akik azt mondták, legalább próbálják meg akkor ők – mostanra viszont már semmiképp sem lehetnek illúzióink: minden formáció kipróbálta magát, és biztosan állíthatjuk, hogy jelenleg nem lelhető fel Magyarországon olyan gazdasági és szellemi elit, amelynek nimbusza nincs megtépázva és képes lenne az ország vezetésére.

Nem akarok statisztikai bűvészkedésekbe fogni, de ha figyelembe vesszük, hogy tízegynéhány millió magyar él a bolygón, és nem mindenki végezhet közülük a Harvardon, de még az ELTÉ-n sem, akkor könnyű belátni, hogy a magyar szellemi elitnek az utóbbi években hihetetlenül felgyorsuló devalvációja után alig akad ember, aki hiteles lehetne: kifogytunk. A nyolcvanas évekből kinőtt, kilencvenes és kétezres években egymással csatázó értelmiség szinte minden tagja légüres térbe került, és a politikai vélemény vákuuma, amely 2010-ben győzelemre juttatta a Fideszt, mára általános szellemi válsággá nőtte ki magát.”