„Mi tagadás, volt mit elmagyaráznia Orbán Viktornak a múlt heti brüsszeli uniós csúccsal kapcsolatban, hiszen először finoman szólva zavaros hírek érkeztek arról, mit is képviselt ott Magyarország nevében. Az ellenfelei által rendre autoriter vezetőként lefestett kormányfő most balról azt kapta meg, hogy képtelen volt gyorsan és határozottan állást foglalni, sőt, a véleményét órák alatt megváltoztatta. A napirend előtti beszámoló erre is válaszolt: az Európai Unió jövőjét alapvetően befolyásoló, a tagországok szuverenitásából nagy darabot kihasító paktum megítélésének komoly dilemmát kell jelentenie minden felelős vezető számára. Valóban vízválasztó: végleg külön úton járjon az eurózóna, vagy az egész EU tegye meg az első nagy lépést a nemzetekfelettiség irányába. Orbán a gondolkodás nélküli elköteleződés vagy elutasítás helyett a parlament elé vinné a kérdést, amely megfontolhatja a Merkel–Sarkozy-paktumot megvétózó britek álláspontját is. Nem mellesleg ezzel időt is nyerünk: ki tudja, hogyan módosulnak a következő hónapokban az eurómentő tervek, és nekünk végül mihez is kellene csatlakoznunk? (...)
Bár szinte minden számot át kell írni a tervekben, s a következő viharos hónapok újabb kellemetlenségeket hozhatnak, Orbán Viktor egyértelművé tette, hogy a kormánypolitika alapelvei nem változnak: tehermegosztás, a középosztály megerősítése, átszervezés. Azt is demonstrálta – talán nem csak Mesterházynak –, hogy kikezdhetetlen parlamenti többséggel a háta mögött esze ágában sincs Berlusconi módjára átadni a helyét a piac valamelyik helytartójának. A felelős ellenzék továbbra is hiánycikk, a kormány és a válság a helyén van. A küzdelem folytatódik.”