„A kisvizek idején feltáruló Duna-meder az ország minden pontján mágnesként vonzotta a kíváncsiakat. Vajon mik bukkannak elő a habokból? Kincsgyűjtők, hidrobiológusok, amatőr fényképészek és egyszerű járókelők egyszerre csodálkoznak rá a feltáruló látványra. Mintha egy nő éppen a ruháit dobta volna le, feltárva teste körvonalait. Jó volna ilyenkor végig bejárni az egész Duna-medret forrástól torkolatig, de ez persze egyenlő a lehetetlennel. Egy párkányi sörözés alkalmával talán utoljára volt alkalmam megtekinteni a kisvízi mederformákat Esztergomban, hiszen megérkezett végre az eső. Azért végre, mert ilyenkor extrém kisvízi helyzetekben mindig felerősödik a vízlépcső-lobbi hangja. Őket csak az eső, és a vízzel megtelt meder tudja majd újra elhalgattatni. Tehát éppen ideje, hogy a Duna újra kitöltse medrét.
Az esztergomi Prímás-sziget abban a szerencsés helyzetben van, hogy még ilyen helyzetben is körülöleli a Duna. Esztergom park-szigete, amely Tát felé egyre inkább érintetlen ártérré alakul át csak hídon, vagy csónakon át közelíthető meg. A városnál a Duna folyásiránya lassan északivá válik, a Gönyűtől egyenesen kelet felé tartó folyó itt ütközik először hegységbe. A hegy lábánál kialakuló öblözet szorosan kapcsolódik a táti medertágulathoz és annak hatalmas szigeteihez. Ez a széles Duna meder Esztergom alatt szűkül össze és kezdi meg kanyargását a Dunakanyarban.”