Épül a jobboldali médiabirodalom

„Ha szabályozással nem, akkor milyen eszközökkel lehetne elérni, hogy színesebb legyen a magyar médiakínálat, és ne a két kereskedelmi tévé uralja a piacot?

Szerintem a magyar média, főleg, ha egészében, az online médiával együtt nézzük, egyelőre még sokszínű, vagy legalább is van olyan sokszínű, mint más, tőlünk nyugatabbra lévő országé. Ami nálunk fájóan hiányzik, az a közszolgálatiság. Ahol értelmes, vitán, párbeszéden alapuló műsorokat lehetne nézni. Úgy látom, hogy az internetet evidenciának tekintő fiatalabb korosztály számára a magyar médiarendszerben már minden információ elérheti. Viszont az a politikai szempontból is nagyon fontos réteg, amely az információit a két kereskedelmi és a közszolgálati híradókból, a helyi rádióadókból szerzi, nincs könnyű helyzetben. Ők könnyen manipulálhatók, és láthatóan ezzel vissza is él a rendszer. A kormányváltás óta a kertévék híradóiban nincs közéleti tartalom, a közszolgálati híradó torz képet mutat a világról, többnyire nézhetetlen. A Danubius és a Sláger helyén már pártokhoz köthető befektetők által indított rádiók vannak, a Kossuth Rádiót lenullázták. Itt lép be a rendszerbe a Médiatanács. A napokban született döntése értelmében megszűnik a Klubrádió. Pedig lehetett volna finomabban, botrány nélkül csinálni. Kaphatott volna újra frekvenciát azokkal a feltételekkel, amiket a Médiatanács előírt: sok zenét és helyi híreket kellett volna sugároznia, amik háttérbe szorították volna a közéleti tartalmakat. De nem, ennél durvább módszert választottak. Most egyszerre három budapesti frekvenciát osztottak ki, úgy, hogy teljesen egyforma a kiírás: sok zene, kevés helyi hír. Ez pont a sokszínűséget rombolja. Egyébként a pályáztatási szabályokat egyáltalán nem vizsgálta a médiatörvény több passzusát megsemmisítő Alkotmánybíróság, pedig lenne mit, igaz, nem tudom, hogy ezzel kapcsolatban volt-e indítvány.

A politikai sokszínűséggel hogy állunk?

Ma már úgy gondolom, hogy nem a médiatörvény a legfontosabb kérdés. Ahol csak lehetősége van rá, a Médiatanács folyamatosan lehetetleníti el a baloldali médiumokat. Említettem a Klubrádiót, de megakadályozták az Axel Springer és a Ringier Népszabadság fúzióját is, ami a Népszabadságot gyengíti. Közben a jobboldali kötődésű Lánchíd Rádió számos helyi frekvenciát nyert el, és számos más ahol számos jobboldali kötődésű helyi rádió indult. A korábban Fellegi Tamás volt fejlesztési miniszterhez kötődő Infocenter megkörnyékezte az RTL Klubot, és azt hallani, hogy most a TV2-be szeretnék bevásárolni magukat. Közben a nagy példányszámú, ingyen terjesztett Metropolt is megvette egy Simicska Lajoshoz köthető cég. Épül a jobboldali médiabirodalom. És pontosan ebből a szempontból követtek el nagy politikai hibát a kormánypártok a médiatörvény megalkotásával: magukra húzták a világ figyelmét. Ez indította el azt a folyamatot, aminek most az az eredménye, hogy szinte senki nem áll már velünk szóba. Holott e nélkül szépen, csendben, fű alatt megvalósíthatták volna a médiapolitikai céljaikat. Tehát ebben az értelemben a magyar demokráciának szerencséje lehet ezzel a médiatörvénnyel.

Hogyan értékeli az Alkotmánybíróság múlt hétfői döntését?

Az Alkotmánybíróság jelenlegi működési feltételei mellett ez egy jó döntésnek tekinthető. Fontos visszaigazolás, hogy a médiatörvénnyel kapcsolatban megfogalmazott kritikáink megalapozottak. Találtunk még egy támogatót az országban, akinek van még befolyása az ügyek menetére. A törvény kifejezetten nagy tiltakozást váltott ki idehaza és külföldön is, rengeteg indítvány kapott az Ab. Azon kívül, hogy »nem tetszik a törvény«, az elmúlt egy évben komoly érvek hangzottak el ellene, részben ezekből születtek az Ab elé került indítványok és a testület láthatóan figyelt ezekre a hangokra.”