„A választások után egy páros interjúban Vágó Gábor azt mondta, sokat lehet tanulni a Jobbiktól. Ugyanitt Dúró Dóra arról fejtette ki a véleményét, hogy a holokauszt nem a magyarságot, hanem a zsidóságot érintette. Vágónak nem volt annyi lélekjelenléte, hogy helyben mondja ki azt, amit a kisebb botrány hatására a pártja néhány nap múlva megtett: Dúró kijelentését támadásnak tekintik a magyar politikai közösség egésze ellen.
Azóta a Jobbik számtalan ilyen és még ilyenebb közlésre ragadtatta magát. A közelmúltban éppen Gaudi-Nagy jelentette ki, hogy a holokauszt magyar áldozatainak nem kellene jóvátételt fizetni, mert »nem tudok arról, hogy zsidó honfitársainkkal háborúban álltunk volna a második világháborúban«. Dúró azzal védte meg, hogy a tiltakozó Steiner Pálnak az izraeli parlamentben lenne a helye. Hozzátette: »A Jobbik a magyarság legnagyobb tragédiájának nem az úgynevezett holokausztot, hanem a trianoni békediktátumot tartja.« Az úgynevezett holokausztot!
Az LMP-nek a Jobbikkal a parlamentben együtt töltött másfél év után sincs több érzéke a politikai szimbólumokhoz. Pár nappal e gyalázatos szövegek elhangzása után közösen kezdeményezget. Mindegy, hogy egyetértünk-e a női kvótával, vagy nem, ez nem az az ügy, amelyben felmerülhet a »technikai koalíció« erkölcsi dilemmája.”