„Tudom, persze, hogy a két derék kereszténydemokrata, Pálffy István és Sáringer-Kenyeres Tamás képviselői indítványában nem az abortusz tilalmát proponálja. Ez talán még szerintük is túlzás lenne bő fél évvel a fogadkozást követően, akkor, amikor az alaptörvény még hatályba sem lépett. Amit javasoltak, az pusztán a művi terhességmegszakítás gyakorlati ellehetetlenítése: ha a költségvetésből kikerül az ilyen műtétek elvégzésére szánt 400 millió forint, a kórházak kénytelenek lesznek a beavatkozást kérőknek kiszámlázni a műtét és a kórházi kezelés díját. Aki tud fizetni, kikaparják.
Bizonyára Pálffy István és Sáringer-Kenyeres Tamás is tisztában van a tényekkel. Tudja, hogy Magyarországon a szegények, alacsony iskolázottságúak között aránytalanul magasabb az abortuszra kényszerülők aránya, mint a magasabb státuszú, művelt asszonyok körében. Tudja, hogy a felelőtlen, küretre szaladgáló, könnyűvérű nőcske bornírt legenda, a valóságban az ilyen műtétek zöme mögött anyagi ellehetetlenülés, nélkülözés, családi kényszer, tépelődés és temérdek átsírt éjszaka van.”