Kódolva van a magyar gazdaságba az eladósodottság és a tőkeszegénység, vagy megtörhető a hagyomány?
„Magyarország történelmében visszatérő jelenségként figyelhető meg a Nyugathoz való felzárkózás vágya és az eladósodás. Hazánk az utóbbi százötven évben háromszor is nekirugaszkodott a Nyugat utolérésének: először az Osztrák–Magyar Monarchia idején, másodszor 1949–1989 között, majd a rendszerváltástól napjainkig terjedő időszakban. A nyugatosodás megvalósításához a kormányok – belső erőforrás híján – rendre eladósodtak, miközben a mindenkori ellenzék a kölcsön- és hitelfelvételeket árulásként, az ország szuverenitására leselkedő veszélyként élte meg.
Ezt a célt szolgálja az USA erőfeszítése a béke érdekében, de nem segíti az az ötlet, hogy az Európában zárolt orosz vagyonokat felhasználják Ukrajna támogatására.
Örökre vállalhatatlanná vált, miközben még nála is mélyebbre süllyedtek azok, akik mindezt látva, viccesnek találták és beszámolóikban ironizáltak a látottakon.
Egy ócska libernyák s…ggfej megpróbálja provokálni a magyar férfit, de felsül.
Aki jobboldali gondolkodó, annak már az élethez sincs joga? Ez már a Szeretetország előszobája?
Személyesen fölkeres egy magyar politikus, a másik levelet ír nekem, a harmadik figyelmeztet a fészbukon, hogy mit mondjak az engem fölkeresőnek.
„Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten” – Zbigniew Ziobro sem fogta vissza magát.
A Nemzeti Tömörülés már régóta szorgalmazza az algériai migránsokat támogató egyezség elítélését. A nyilatkozat elfogadása újabb szög lehet a francia – algériai kapcsolatok koporsójába.
