Választási matematika

„Másfél évvel a Fidesz és szövetségesei elsöprő győzelmét hozó választások után egy igazán helyénvaló, független szellemiségű publicisztika hivatása az lenne, hogy a kormány és a kormánypártok rohamos népszerűségvesztésének újabb lényeges bizonyítékára mutasson rá. A szellemi kihívást ezúttal az jelenti, hogy szinte hajszálra ugyanolyan eredmények születtek, mint tavaly tavasszal, akik javítani tudtak, illetve rontottak, érdemben nem befolyásolták a végeredményt, így a felületes szemlélőnek hebehurgyán az a benyomása támadhat, hogy a kormánypártok semmit nem veszítettek a támogatottságukból, az ellenzékiek semmivel nem lettek elfogadottabbak, s a belső átstrukturálódás sem ment végbe, ami előjele lehetne a változásoknak, így viszont maradt a posványos állóvízben való tapicskolás. Ez az egyszerű, fantáziátlan látszat, ám egy rátermett, független elemző ebből is látványosságot csinál. (...)

A legtöbb szavazatot kapott Láng Zsolt eredményére azt lehet mondani, hogy az 53 százalék valóban annyi, mint amennyit tavaly tavasszal Balsai István kapott, de mivel a részvétel alacsonyabb volt, a Fidesz jelöltje mégiscsak kevesebb támogatót tudhat maga mögött, következésképpen csökkent a kormánypárt népszerűsége. Különben is, ez a körzet a jobboldal fellegvára, itt mindig a jobboldali jelölt győzött, ráadásul Láng Zsoltot segítette ismertsége, s nem utolsósorban az is, hogy Karácsony Gergely szerint a kampányban több pénzt költött a megengedettnél, s ezáltal törvénysértést követett el. Mindent összevetve: Láng Zsolt 53 százaléka vereséget jelent, csapás a Fideszre, a vég kezdete, a kormány közeli bukásának biztos jele.”