Görögország adta Európának a demokráciát, Görögország veszi el

„Jorgosz Papandreu népszavazást akar kiírni arról az uniós mentőcsomagról, amelyben leírnák a bankok követelésének felét, azaz többet a teljes magyar államadósságnál, így százalékarányban durván a magyar szint másfélszeresére csökkentenék a szürreális mértékű görög államadósságot, és adnának még százmilliárd euró hitelt, megszorításokért cserébe. Ha kiírják a népszavazást, a nép az ő feneketlen bölcsességében nyilván a megszorítások ellen szavaz (akarsz fizetni? NEM!), győz a demokrácia, a görög gazdaság összeomlik, és hogy utána mi jön, a jó ég tudja. Teljesen nyilvánvaló, hogy a demokratikus görög nép és az európai baloldali közvélemény szemében (beleértve az elsöprő többségben baloldali magyart) ezért is a Bankok lesznek felelősek. Foglaljuk el Bankokot! Pedig hát fenét a »neoliberális modell« vagy »a bankok nyerészkedése« vagy a »spekulatív tőke élősködése« vezetett idáig. Ahogy az IMF tavalyi elzavarásakor nem esett szó arról, hogy a tárgyalóasztalnál ott voltak és el lettek üldözve az EU küldöttei is, most is egyszerűbb lesz egyetlen szóval megnevezni az EU-EKB-IMF trojkát.

Mely trojkából az Európai Unió ún. magországairól, bármennyire fáj, és bármennyire szörnyűek lesznek ránk nézve is a következmények, csak annyit mondhatok, hogy megérdemlik.Görögországot 1981-ben azért vették fel az Európai Gazdasági Közösségbe, hogy a Nyugatnak legyen egy előretolt állása a Szorosok tájékán, és ez az ország lehetőleg ne legyen diktatúra.  Gondolták, ha beveszik a sokkal gazdagabbak és politikailag kiegyensúlyozottak közé, az gazdaságilag a racionalitás, politikailag a mérséklet felé tereli a szegény és labilis rokont. A csatlakozás évében a Pánhellén Szocialista Mozgalom (PASZOK) nyerte fölényesen a választást, miután   ellenezte a csatlakozást. (Pillanatnyilag is ő kormányoz.) Akkori vezére, a karizmatikus, ámde gazdaságilag legendásan kétbalkezes Andreasz Papandreu azonban azt az egyet hamar megtanulta, hogyan lehet pénzt szerezni Brüsszelből bármihez a felzárkóztatás és lenyugtatás jelszavával.

Ettől kezdve - mily ismerős, csak náluk sokkal tovább tartott - a mennyiségileg és összetételében tébolyult költekezés (pl. olimpia, mert az kell a nemzeti büszkeségnek, és tutira felpezsdíti a gazdaságot) meg az erőtlen normalizálási kísérletek szakaszai váltogatták egymást.”