„Mennyibe kerül a forralt bor? – kérdezte egyik barátnőm a főváros híres-neves Vörösmarty terén, valamelyik karácsonyi díszkivilágításba burkolt, hangulatos kis bódénál. Azt mondták neki, hogy kétszáz forint per deci. Hirtelen ötlettől vezérelve turistának adtam ki magam ugyanott, és a válasz egy határozott »six hundred« volt.
Sejtettem én, hogy többet fognak mondani, mégis meglepődtem. Igazából kétszeres árra számítottam, ami elég busás néhány korty gőzölgő italért. Na, de hogy egy kis pohárért rögtön ezerkétszázat gomboljanak le egy Budapestre tévedt utazótól? Pontosabban valakitől, akinek a nyakában nem lóg fényképező, nincs rajta hátizsák, csak egyszerűen más nyelven érdeklődik. Mezei pofátlanság ez, vagy a vendéglátóipar túlélési stratégiája, esetleg e kettő kombinációja? (...)
Kár, hogy puszta sztereotípiával állunk szemben, ami vagy igaz, vagy nem. Szép is lenne, ha minden nyugatiul megszólalónak legalább háromszor annyi lenne a bére. Bár ha így haladunk, lassan az összes többi népet vagyonosabbnak tarthatjuk saját magunknál.”