Az a „tandíj”, amit most a Fidesz–KDNP be akar vezetni, csak arról szól, hogy a kormányzati forráskivonást magántőkével pótolja.
„Ma Magyarországon szükség van a diplomások számának növelésére. A 25–64 évesek közt a diplomások aránya 20 százalék, miközben az OECD-átlag 30 százalék, az Európai Unió átlaga 27 százalék. Hoffmann Rózsa azt mondja, hogy el fogjuk érni a 30 százalékot. Az államtitkár asszonynak tudnia kellene, hogy valótlanságot állít, hiszen a felsőoktatási törvény koncepciója költségvetési megfontolásból részint adminisztratív intézkedésekkel, részint csak kevesek számára megfizethető mértékű tandíj kirovásával tervezi szűkíteni a felsőoktatásban részt vevők körét. Ne legyen illúziónk: ezzel ő tisztában is van, a közoktatási és felsőoktatási törvénytervezet együttesen valójában azt eredményezi, hogy mint egy falanszterben, korai kiválasztáson alapulva csak kevesek részesülhetnek magas színvonalú oktatásban.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Átlagosan 21,2 százalékkal tervez a kormány.
A projekt keretein belül képzési anyagot állítanak össze a hallgatók számára, amely segíti őket abban, hogyan ismerhető fel a világnézeti alapú diszkrimináció.
Szívesen írnám, hogy az SZDSZ szellemisége ma is velünk él (mert így könnyebb lenne), de ez egy sokkal silányabb, intellektuálisan üresebb nemzedék.
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
A magyar nebulók ugyanakkor jóval az EU-s átlag fölött teljesítenek. Csehország pedig szárnyal. Francesca Rivafinoli szemlecikke.
Sohasem a saját erejükből kerültek az ország élére, hanem mindig külső akaratból, ráadásul rendkívüli körülmények közepette. Gali Máté írása.
Úgy fogalmazott: a kultúrát nem őrizni kell, mert az nem rab, nem ápolni, mert nem beteg, hanem mindenekelőtt élni, csinálni kell. Ez különösen így van akkor, ha a kultúra keresztény és magyar.
