Van remény

„Hoffmann Rózsa szerdán a parlamentben azt mondta, hogy a hallgatók demagógok, mert a Szózatot énekelték a tüntetésen, amely tartalmazza azt, hogy "Itt élned, halnod kell", mégsem akarnak a hazájukért dolgozni. Valóban nem akarnak?

Az is benne van a Szózatban, hogy »Az nem lehet, hogy ész, erő / És oly szent akarat / Hiába sorvadozzanak / Egy átoksúly alatt«. Szerintem ez a megjegyzés volt demagóg az államtitkártól. A hallgatók szeretnének itthon dolgozni, csak ehhez elég munkahely, illetve megfelelő életpálya és bérezés kellene. Én biztosan Magyarországon szeretnék maradni.

Az ösztöndíjszerződés helyett Navracsics Tibor a virtuális számlát javasolta a tárgyaláson. Kiderült már, hogy működne ez a számla?

Habár a tervezetet részleteiben még nem tárgyaltuk, az a lényege, hogy az államilag támogatott hallgató egyfajta virtuális számlát kapna, amely a képzés költségeit tartalmazza, és ez a virtuális tartozás akkor csökkenne, ha a diplomás később Magyarországon dolgozik. Azt még ki kell találnunk, hogy ha külföldre megy valaki, akkor szüneteljen-e a törlesztés, vagy esetleg külföldről fizethesse-e az esedékes időszakra vonatkozó részletet.

Ez a virtuális számla elfogadható a HÖOK-nak?

Nem kidolgozottak a részleteket, de ez előremutató gondolat ahhoz képest, hogy »alá kell írnod egy szerződést arról, hogy tizenöt évig itthon dolgozol«, ahogy azt az oktatási államtitkárság eredetileg akarta. (...)

A múlt csütörtöki tüntetésen eltemette a felsőoktatást, a hallgatók még egy koporsót is becipeltek a színpad elé. Ehhez képest most elég optimistán és lelkesen nyilatkozik. Miért?

A demonstráció célja az volt, hogy azoknak a döntéshozóknak a figyelmét is a felsőoktatásra irányítsuk, akiknek nem napi feladatuk ezzel foglalkozni. Ez sikerült is, hiszen Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes átvette a tárgyalások vezetését. Innen az optimizmusom. Hiszünk a tárgyalóasztalban: a tüntetés végén is elmondtuk, hogy eltemettük a felsőoktatást, de látjuk, hogy van remény a feltámadásra.”