„- Miért mondott igent a miniszterelnöki megbízottnak?
- A 2006-os eseményeket traumaként éltem meg. Jóllehet október 23-án én nem tüntettem. Aznap egy beteg barátomat látogattam meg. De a hírek elképesztettek. Pár nap múlva történt az, ami folytán egy perben tanúvá lettem. Egy festő barátommal és egy egyetemi docenssel, egy filozófia tanárral a Parlamenthez igyekeztünk. Mécsest akartunk gyújtani a mosonmagyaróvári sortűz áldozatai emlékére. Az utcák kihaltak voltak, rohamrendőrök zárták le. Mi egészen a rendőrsorfalig mentünk, ahol kis civil csoport beszélgetett a rendőrök vezetőjével. Ők is mécsest akartak gyújtani, nem lehetett. A barátom, az egyetemi tanár ekkor végigment a sorfal előtt, megnézte, van-e a rendőrökön azonosító jel, de nem volt. Mondtam neki, menjünk innen, nincs értelme maradni. Fenyegető volt az egész környezet. A Báthory utca torkolatánál megálltunk, ott se volt egy fia lélek, csak megint egy rendőrsorfal.