„- Miért mondott igent a miniszterelnöki megbízottnak?
- A 2006-os eseményeket traumaként éltem meg. Jóllehet október 23-án én nem tüntettem. Aznap egy beteg barátomat látogattam meg. De a hírek elképesztettek. Pár nap múlva történt az, ami folytán egy perben tanúvá lettem. Egy festő barátommal és egy egyetemi docenssel, egy filozófia tanárral a Parlamenthez igyekeztünk. Mécsest akartunk gyújtani a mosonmagyaróvári sortűz áldozatai emlékére. Az utcák kihaltak voltak, rohamrendőrök zárták le. Mi egészen a rendőrsorfalig mentünk, ahol kis civil csoport beszélgetett a rendőrök vezetőjével. Ők is mécsest akartak gyújtani, nem lehetett. A barátom, az egyetemi tanár ekkor végigment a sorfal előtt, megnézte, van-e a rendőrökön azonosító jel, de nem volt. Mondtam neki, menjünk innen, nincs értelme maradni. Fenyegető volt az egész környezet. A Báthory utca torkolatánál megálltunk, ott se volt egy fia lélek, csak megint egy rendőrsorfal.
És a barátom ezúttal is elindult, megnézni, viselnek-e a rendőrök azonosítót. Körülbelül három méterre lehetett tőlük, amikor állati hangon rárivalltak, a barátom pedig lecövekelt. A rendőrök ekkor elhúzták, és a rendőrautó mögött elkezdték verni. A karja eltört. Az ügyből per lett, és a tárgyaláson a rendőrök azt vallották: egy száz fős tömegből egy azonosítatlan tárggyal az illető nekirontott a sorfalnak. Mi, tanúként meg azt állítottuk, hogy az egyetemi docens szépen, lassan közelített a sorfalhoz. A szembesítés eredménytelen lett, és bizonyítékok hiányában a docenst a vád alól felmentették. Ez az egész számomra olyan volt, olyan félelmetes, akárha egy Tarkovszkij filmben lennénk. (...)
- Az is, hogy a kép jobb felső sarkában egy kitüntetést kínáló kéz van? Ez volna Demszky Gábor keze?
- Mindegy, hogy kié. Az ikon lényege úgyis az, hogy egyfajta szimbolikus műként, kívül esik időn és téren. A képaláírásom is erre utal: »A hatalom eredendően szakrális szimbólum. Késélen táncol mindenki, aki gyakorolja, a legkisebb ballépéstől a démoni dimenziókba hullhat alá. E kép intő jel a mindenkori hatalmasoknak. 1992 óta a rendvédelmi erők hivatalos patrónusa Szent György. Hol volt 2006-ban Szent György?« Ilyen a világunk. Hogy egy Szent Györgynek ma már semmi jelentősége nincsen. Részemről ezért a fricska és a cinizmus. A sajtó meg mit ír? Azt, hogy a tündérkét szúrja le a Szent György. Hát röhögnöm kell. Egy ilyen kulturális toposzról még a kisgyerek is tudja, hogy Szent György legyőzi a sárkányt, és megvédi a királylányt. Az emberek ma annyira sötétek, hogy már képet sem tudnak olvasni.”