Még nincs vége a háborúnak

„A kormány retorikája azt szuggerálta, hogy valóban képes tartós stratégiát építeni a birodalmi kifosztás ellen, ám most kiderülni látszik, hogy ez sajnos nem így van. Az persze valószínűnek látszik, hogy a kormány kényszerű behódolása nélkül akár a teljes pénzügyi romba döntést kockáztattuk volna. Görögország megsemmisítésére főként éppen azért volt szükség, hogy tanulságul szolgálhasson az ellenszegülőknek: bármikor bárkiből Görögországot csinálhatnak. A másik csapás anyagi természetű, és pontos dimenzióit most még nem láthatjuk. Az IMF »segítségének« mindenképpen nagy ára lesz. Feltehetőleg arra próbálja rákényszeríteni a kormányt, hogy vonja vissza azokat az intézkedéseit, amelyekkel a globális szivattyúk szívását mérsékelni akarta. Tehát a bankadót és más különadókat, a devizaadósokat segítő döntéseket, sőt akár a nyugdíjrendszer átalakítását is. A »strukturális reformok« felgyorsításának örök liberális mantrájának ismételgetése közepette, mindez eddig elképzelhetetlen terheket róna a vesztes többségre, amely joggal érzi úgy, hogy kifosztottsága legvégső fiziológiai határaihoz érkezett. Legyen intő jel, hogy az elmúlt néhány év során kivétel nélkül megbukott minden olyan kormány, amely elfogadta az IMF »segítségnek« álcázott diktátumát. Ezért aztán elég vészjósló, amit a nemzetgazdasági miniszter mondott a bejelentés másnapján, aki szerint olyan pénzügyi megállapodásra törekednek, amely „szabad kezet« hagy a kormánynak a gazdaságpolitika területén. »Az IMF, az EU és a magyar kormány egyetértett abban, hogy strukturális reformokkal kell megteremteni a hosszú távon fenntartható pénzügyi egyensúlyt. Mi ezt tesszük, és erre képesek is vagyunk…« – mondta a miniszter. 

Ezek szerint szabad választásunk csak abban van, hogy hosszú szenvedések során, önpusztító módon, lassan, vagy hirtelen romba döntés nyomán gyorsan akarunk-e elpusztulni. A forradalom és szabadságharc első szakasza tehát az ellenfél győzelmét hozta. De a háborúnak koránt sincs még vége…”