Meghívhatna egy sörre minden ismerősöm, aki előtörlesztett

„Bár én kifejtettem nekik, az ismerőseimnek ti., hogy hát mindig mindenki panaszkodik nyakizomból, hogy mekkora egy közlegelő-katasztrófa az ország, hogy a rá nem szoruló rétegeket támogatják, vagy éppen az érdemteleneket, hogy kijátsszák egymás ellen az ilyen-olyan társ. csoportokat, hogy mindeki fosztogatja a közöst, ahol éri, hogy mekkora Abszurdisztán vagyunk mi így együtt, szóval akkor most tessék, itt az alkalom, egyéni döntés, morális, tessék merni nem előtörleszteni. (Én nem veszem föl a családi pótlékot a nagyobbik gyerek után, mert úgy gondolom, hogy nevetséges és erkölcstelen ilyen juttatást adni alanyi jogon. A kisebbik után a feleségem fölveszi, mert hülyének tart egyrészt, másrészt minimálbéres részmunkaidős.) Ez az előtörleszkedés is mélyen erkölcstelen, ostoba, féreg dolog, ebben nagyjából nemzeti konszenzus van.  Ha megfeszíteném minden izémet, talán képes lennék valahogy előteremteni a lóvét, de nem akarok megfeszülni egyrészt, másrészt tényleg hányingerem van az egésztől, a bankellenes ostoba gecizéstől, a surmó-svindler Pataki Attillás zokogástól, a gátlástalanságot és a sunyiságot leplező álmoráltól, én ezekkel nem akarok egy brancsba tartozni.”