Hol a sodrófa?

„Tisztelt hölgyeim. Vagy vannak, vagy lesznek olyan áldatlan állapotban, mikor hosszú-hosszú évtizedekig, párjukkal közösen tervezett álmuk füstbe megy. Mert párjuk idő előtt jobblétre szenderül.

A hatalomtól megkótyagosodott párt, most arra a kis támogatottságukra tör, ami joggal megilleti Önöket. Önök, míg párjukkal dolgoztak a közös jövőért és a nyugodt békés élhető ÖREGSÉGÉRT, elvesztették az álmukat. Viszont a közösen egymást támogatva, segítették a nyugdíj megszerzését, a biztonságos öregség zálogát. Párjuk nem élte meg ennek eredményét a nyugdíjat. Fizetették a járulékot (amit soha nem kaphatott meg), és közvetve Önök is fizettek, mikor meleg étellel várták a családot, rohantak orvoshoz a síró gyerekkel. Aggódva lesték pubertás korban bontakozó gyerek kezdeti lépéseit. És ez mellet általában dolgoztak is, munka után cipelték a súlyos szatyrokat, és nekiálltak főzni, mosni, takarítani. Ezzel jogosultságot szereztek az elhunyt férj, nyugdíjának egy részére az ÖZVEGYI NYUGDÍJRA.

Most, mint részeg kótyagos emberek, a hatalom mámorában ezt a kis és csekély jogos kárpótlást akarják elvenni. Nincs anyja, a mámorban fetrengő képviselőnek. Nem volt gyermek, nem volt beteg. Azt rabolja ki, aki a széltől is óvta és az életét is odaadta volna érte.

Asszonyok! Fogjátok a sodrófát, nyújtófát vagy bármi olyan eszközt a konyhából, ami nyomatékot ad a jogos jussotokhoz. Fekete István nagyon jól megírta a Lutra című művében: Mári nénit a darálóval, mikor Keserű Balogot elzavarta. Vonuljatok az ország háza elé, eszközeitekkel és térítsétek a hatalom borától gőzös, részegeket akik nem tudják mit csinálnak.

Az a kis pénz mindenképpen jár önöknek, nem adomány, hanem kínkeservesen megszerzett juss. Rágják át magukat a sorokon és lesz sok férfi is, akik támogatni fogják önöket amazoni nyújtófás demonstrációjukban.”