Összedőlt a liberálisok egyik utolsó bástyája is: térképen mutatjuk, mit bizonyított be Orbán Viktor
Köztudott, hogy a liberálisok egyik legfontosabb hazug érve a migráció mellett az, hogy ezzel lehet igazán növelni foglalkoztatási mutatókat.
Szellemiségetekhez sokkal közelebb van Lenin elvtárs, mint bármelyik szabadelvű, követitek is útmutatását: erkölcsileg az jó, ami jó a Mozgalomnak.
„Legitimmé teszitek újra a kádári »disszidálás« kifejezést, és miközben Mansfeld Péter egy totalitárius zsarnoksággal szembeszállva is azt mondta, ő képtelen volna disszidálni, ti iPod-dal a fületekben rettegtek dalolva a Körúton, és aggódtok a szegényekért (ha lehetne új indexet gyártani, érdemes volna megalkotni az iPod-poverty fogalmát). Az államot rossznak és elnyomónak tartjátok, de elvárjátok, hogy az állam oldja meg a problémáitokat. A szabadság és a jogállam végéről siránkoztok és az internet anonimitásának szentségét hangoztatjátok, ha nyomoznak egy politikus nevében író blogger után, de gond nélkül örvendeztek valaki bátor »leleplezésén« (a leleplező neve persze homályban marad), ha a véleménye nem egyezik a tiétekkel. Sőt: biztattok mindenkit arra, hogy a legjobb wilhelm höttli és kommunista hagyományoknak megfelelően »jelentsék föl« az illetőt. A falig érő szabadelvűségetek a valóságban épp eddig tart, ahogy a véleménynyilvánítás szabadsága is. És mivel szellemiségetekhez sokkal közelebb van Lenin elvtárs, mint bármelyik szabadelvű, követitek is útmutatását: erkölcsileg az jó, ami jó a Mozgalomnak. Retorikátokban ugyan elvetitek a barát-ellenség dichotómiát, a gyakorlatban azonban ti igazoljátok leginkább a schmitti tézist.
Kedves »liberálisok«, nem szaporítom tovább a szót. Az igazság az, hogy senki sem kért meg titeket arra, hogy mindannyiunk szellemi-erkölcsi gyámjai legyetek, ti mégis kijelöltétek magatokat e szerepre, firkászként, elemzőként, szakértőként. Azt akartam nektek elmondani, és ez így explicit módon talán értő fülekre talál köztetek, hogy nem vagyunk a neveltjeitek, nem voltunk és nem is leszünk. Nem érdekel bennünket, milyen minőségünkben ítélkeztek fölöttünk, ugyanis erre semmiféle jogalapotok nincs; nem kérünk bocsánatot, hogy utána megsimizzétek a domesztikált jobbosok buksiját. Hozzátok mi mindig igyekeztük korrekt módon viszonyulni, úgy tűnik, fölöslegesen: ti ebből nem kértek. Így végezetül még annyit szeretnék tőletek kérni, kedves »liberálisok«, hogy gondolkodjatok el azon, miért is nincs »normális közéleti párbeszéd« ebben az országban, hogy miért mélyülnek az átkos árkok.”