25 nap Amerikában

„Július 2-án valóra vált régi tervünk, elindultunk amerikai vendégszereplésünkre. Még bennünket idősebb játékosokat is a szokottnál nagyobb mértékben fogott el az utazás izgalma, amikor Ferihegyen beszálltunk a négymotoros masinába s így érthető, hogy az újoncoknak az arcszíne, akik először indultak el tengerentúli útra, nem volt sokkal színesebb fehér ingjük gallérjánál.

Bécs … Amszterdam … Itt csatlakozott hozzánk a Polonia Bytom no meg egy kellemetlen bejelentés. Nem a már „megszokott” géppel folytatjuk utunkat, hanem az izlandi társaság „madarával” s Glasgowban — ahogy kísérőink mondták — csomagokat kell felvennünk. Nos, a csomagok az angol West Bromwich Albion és a skót Kilmarnock együttese volt. Kemény kis csomagoknak bizonyultak aztán a new yorki mérkőzéseken…

Aztán Reykjavik … Gander… végül New York. Nem mondom, hosszú és fárasztó volt az utazás, de az ilyen légi-kirándulásnál mégiscsak a befejezésen van a hangsúly. S az teljes mértékben sikerült. Rendkívül meleg, baráti fogadtatásban volt részünk. Sok ismerősre leltünk a várakozók soraiban, közöttük Henni Gézára, a Ferenváros egykori kapusára, ő már évek óta az ottani egyik legjobb labdarúgó csapatnak az SC New-Yorker-nek az edzője.

Azt talán mondanom sem kell, hogy amikor a Croydon Hotelbe ment velünk a busz, üres volt a hatalmas jármű közepe. Mindenki az ablakoknál tolongott. Az első élmények valóban lenyűgözőek. Az óriási forgalom, a felhőkarcolók, a magasvasutak s az iszonyatos rohanás. Mindenki siet.

Géczi meg is jegyezte:

— Ahogy látom itt a gyalogosoktól kellene elvenni a betétlapot. Sokkal gyorsabbak mint az autók.

„Az esőcsinálók”

A megérkezésünk utáni óráknak nem is mi voltunk a szenzációi, hanem az amit hoztunk. Az eső. Vendéglátóink elmondták, hogy New Yorkban már nagyon régen nem esett, s áhítozva várták az égi áldást. Nem azért mintha a kőrengeteget esőt váró búzatáblák tennék változatosabbá, hanem azért, mert már aggasztó volt a vízhiány. Mi akkora esővel érkeztünk, hogy még tartalékot is gyűjthettek belőle. Szakadó esőben érkeztünk meg később Chicagóba is. Legközelebb talán majd így hirdetik külföldön csapatunkat:

— Ferencváros a magyar bajnokcsapat, VVK-győztes és esőcsináló.”