Így jár, aki sokat iszik

„Bizonyára mindenki volt már olyan helyzetben, hogy nagyon kellett pisilnie, de erre nem volt lehetősége, így a gyülemlő szükség végül már bármire rávette volna, csak hogy szabaduljon a helyzetből. Ma fontos találkozókról még fontosabb találkozókra rohantam. A felhörpintett ásványvizek csak gyűltek, de a mosdóba a csúszások miatt nem volt időm elmenni. Délután egy cukrászdában volt az utolsó megbeszélés, ahol már annyira kellett pisilnem, hogy nem tudtam tovább ülni. Elnézést kértem és felálltam, hogy engedjek a természet törvényének. De a cukrászdában nem volt WC. Ekkor - lassan önkívületi állapotba kerülve - átfutottam a szomszédos sörözőbe. Beléptem és a pincérnek azt mondtam, hogy szeretnék elmenni a mosdóra, és kifizetem természetesen. Erre ő azt mondta, ha rendelek valamit inni, semmi akadálya. Amikor kiejtette az inni szót, már attól rosszul lettem. »Ember, majd be..., és még igyak is?!...« Kínomban ösztönösen körülnéztem a kocsma belsejében. Egy hölgy ült hozzám a legközelebb, sapkában, éppen a korsó sörét szürcsölgette. És léptem. »Hölgyem, meghívhatom egy italra?« - kérdeztem. Ő mintha ez a világ legtermészetesebb szituációja lenne: »Egy sörre.« Letettem a pénzt a meglepett pincérnek, majd elrohantam a mosdóba. A söröző bevételhez, a hölgy még egy sörhöz, én meg a piszoárhoz jutottam.

És hogy mi a tanulság? Na, ezt majd a kommentekben elmondjátok.”