Nemzeti felsőoktatás: paraszt, maradj az eke szarvánál

„Lényegesen nagyobb azonban az esély arra, hogy valakik valahol mégis komolyan gondolták ezeket a számokat, amelyek eredményeképpen nem csupán a felére esne vissza az államilag finanszírozott hallgatói létszám, hanem teljesen egészében meg is szűnne a nem fizetős közgazdász, jogász és bölcsészképzés. Ennek hátterében ugyanis egy zseniális elgondolás húzódhat meg: előbb-utóbb senki sem tudja megmondani, hogy milyen alapvető jogi normákat sért a kormány ad hoc törvényalkotása, kihalnak azok, akik átlátnak a Matolcsy György -féle Mekk Elek gazdaságpolitikán, és végre eltűnnek a mindenbe belebeszélő független értelmiségiek. Az állam pénzt takarít meg, az ország meg végre csendes lesz, kicsit úgy, mint Észak-Korea.

További jó hír, hogy kevesebb államilag finanszírozott mérnököt, informatikust is képzünk, amiről ugyan nem tudjuk, hogy miért is jó, de rossz nem lehet. Kész szerencse, hogy a felsőoktatási törvény koncepciója biztosít minket arról, hogy minden szorgalmas és tehetséges fiatalnak helye van a Nemzeti Felsőoktatás Rendszerében, ha máshogy nem, hát úgy, hogy diákhitelt vesz tanulmányai elvégzése érdekében, akár hosszú évtizedekre eladósítva magát, hiszen már azt is tudjuk, hogy a költségtérítéses képzések ára a mostaniak többszöröse lesz.(...)

Kitűnő kérdés, hogy innen kezdve melyik család vállalja be, hogy csemetéjét továbbtanulni küldje, pláne miután egyéb frontokon a kormány épp nem kevés pénzt szed el tőlük. Szándéktól függően a felsőoktatás két ellentétes dologra lehet alkalmas társadalmi szempontból. Az egyik a társadalmi mobilitás növelése azáltal, hogy lehetőség szerint minden tehetséges fiatalnak lehetőséget kínálunk diploma szerzésre, a másik pedig ezzel szemben a mindenkori elit megerősítése a tehetséges, ám nem kellően jómódú fiatalok kiszorítása révén. Most már tudjuk, hogy az Orbán-kormány, pontosabban annak oktatási államtitkársága melyik utat választotta.

Az új felsőoktatási keretszám tervezetek kombinálva a Matolcsy-féle adópolitikával garantálják, hogy egy arra érdemtelen, azaz szerény anyagi körülmények között élő fiatal se jusson be a felsőoktatásba, hacsak nem vállalja évtizedekre szóló eladósodását. A röghöz kötés több évszázados hagyománya új erőre kap a XXI. századi Magyarországon.”