Adósság – ezt is ki kell fizetni

„A létező szocializmus utolsó részében, a 80-as években, a 20. század legerősebb, és kétségkívül legütőképesebb magyar hadereje jött létre, ami a fegyverek számát és minőségét illeti. Olyan, amely minden kétséget kizáróan képes lett volna önállóan is lerohanni Ausztria síkvidéki területeit és elfoglalni magasabban fekvő medencéit – ha mondjuk az Alpok csúcsait, meg Tirolt nem is. Képes lett volna egy, a legmodernebb szovjet technológiával felszerelt harckocsi hadosztályt harcba vetni a Varsói Szerződésnek a németországi főhadszíntéren vezetett mindent eldöntő és elsöprő főtámadáshoz csatlakozva. (Ha ugyanis a VSZ támad – minden ellenkező híreszteléssel szemben – nem kellett volna Olaszországgal babrálnunk…)(...)

Nos, a rendszerváltoztatás utáni kor, elsősorban az 1994 utáni kor egyik legnagyobb bűne nem az volt, hogy leszerelte a honvédséget, és szélnek eresztette azokat a kitűnő szakembereket is, akik a csúcstechnikát működtették.

Az az értelmiség, amely a néphadseregben tanulta a honvédelmi ismereteket, most a hatalom sáncain belülről nagy élvezettel zárta be ezt a »kócerájt«. És igen, főleg az SZDSZ rajongói, akik az államéletben minél nagyobb rendetlenséget szerettek volna. A szocik meg nagy élvezettel privatizélték el a 3. világháborúra félretett készleteket, és csak olyankor érdeklődtek a téma iránt, ha valamit jól közbe lehetett szereztetni, vagy meg lehetett „spórolni”. Ez volt a haderőreform.”