Kertész Ákos és a fajgyűlölet

„Milyen szép is lenne, ha Magyarországon ilyen elemi felháborodás kísérne minden fajgyűlölő megnyilatkozást. Még inkább, ha olyan tiszta erkölcsi alapon ítélnék el a fajgyűlöletet, mint ahogyan azt nyílt levelében Kertész Ákos tette. Az ő cikke ugyanis nem volt rasszista, de akik rátámadtak, azok motivációja igen. Nehogy bárkinek kétsége legyen afelől, hogy mi okozta a földindulást, hogy sarkaiból fordult ki a föld attól, amit Kertész Ákos írt. Két okból horkant fel a jobboldali »egy a tábor«. Egyrészt azért, mert Kertész Ákos zsidó. Másrészt azért, mert egy zsidó merészelte kritizálni a magyarok egyes tulajdonságait. Kijelentéseiben igazolni látják mindazt a sok borzalmat és oktalan gyűlöletet, ami a szívük mélyén lapul. Precedenst kívánnak kovácsolni az ügyből, hogy legyen mire hivatkozni állati és primitív antiszemitizmusuk miatt. Egy ideig most Kertész Ákos helyettesíti a vérvádakat.

Ez a Kertész-levél hivatkozás és indok lesz minden aljas gondolatra és tettre, előre és hátrafelé igazolja azt, hogy a magyar belpolitika eseményei egy magyar–zsidó háború kontextusában értelmezhetők. Az nem számít, hogy Kertész Ákos nem zsidóként, hanem magyarként bírálta a magyar nép tohonyaságát, mintegy önmarcangoló módon e nép tagjaként fájlalta elmaradottságunkat és erkölcsi hibáinkat. E megnyilatkozás kapcsán az antiszemiták »csináltak belőle« zsidót, mert ha nem lenne az, akkor is az lenne, mivel az ő világukban mindenki, aki bármi rosszat mer mondani a fajmagyarok büszkeségeire, az mind zsidó. És ha zsidó, akkor már gonosz. Nem csoda, ha ebben a légkörben meglendül a toll, és szándékosan provokál, vagy próbál ellent tartani a rá nehezedő nyomásnak. (...)

Ezért a magyar nép köszönje meg Kertész Ákosnak, hogy ilyen világosan és tisztán elé teszi bajainak okát, megadja a diagnózist és a terápiát. És rúgja le magáról az antiszemita, náci csürhét, ezek mindennapi terrorját, egy fasiszta párt épülő diktatúráját. Szakítson az alattvaló léttel, és mint egy szabad nép, nézzen szembe történelmi bűneivel, számoljon le azokkal, és majd nem kell kompenzálni a kisebbrendűségi érzéseket, nem kell körmeneteken bohóckodni, és egy hulla darabját hurcolászni, abban reménykedni: akkor majd nem kell irigyelni senkit, nem kell bűnbakokat keresni az átokra, mert felszabadul ennek a népnek a tehetsége és alkotó energiája, és áldott lesz minden, amire ráteszi a kezét.”