A minisztérium nyílt lapokkal játszik: kiderült, hogy az USA telepít-e atomfegyvereket Magyarországra
Atomfegyverek behozatala a magyar kormány és az Országgyűlés hozzájárulása nélkül nem lehetséges.
Engem az előző rendszerben rendre megbüntettek 1984-88 között. Most büntet egy új ítélőbíró, a sajt, ó!?
„Tényleges munkába lépésem másnapján a Magyar Nemzet megkondította főszerkesztő-helyettesi ítélkező bírója révén a kiütést jelző gongot - »Gubcsi Lajos nem normális« -, és a pálcaintésre megindult a sakálordítás. Azóta tudom, hogy az ügy létre megy. Az csak mostanában derült ki számomra, hogy nem csak az enyémre, hanem a Zrínyiére is. Hatalmas maffiák indultak támadásra, vezényelt bűncselekményekbe - rágalmazásokba, lehallgatásokba, stb. Senki se kételkedjen, hogy ezeken a maffia-, sajtómaffia-vezetői szinteken elhangzott sokszor a tétel, hogy »Gubcsit ki fogjuk nyírni«. Nem egyszerűen »ki kell«, hanem az eltökéltség: »ki fogjuk!«. Ennek részeként bármit mondhattak a Zrínyiről és ügyvezetőjéről. Tudom tényszerűen, hogyan adták ki a parancsokat rádiós, tévés beosztottaiknak egy-egy támadási hullámban: Kinyírni. És akkor jöttek kinyírni a...
Soha egyetlen válaszunkat nem közölték le. Ezért már akkor mondhattam, ami ma a meggyőződésem: a Zrínyi is célpont volt, nem csak én. Engem ki kell nyírni, a Zrínyit meg kell szerezni. Hogy miért kell megszerezni? Mindenkinek a fantáziájára bízom. A Magyar Nemzet gongütését - amely szerint az ügyvezető, konkrétan én - nem normális, nem minősítem. A sakálok viszont kiolvasták belőle a szabad prédát, élvezték a vért. (...)
A politikusi gátlástalanság ugyanazt a szándékot szüli a másik oldalon is, a sajtó ki- és felbérelhető mindenkiért és mindenki ellen, holnap kiüti mai megbízóját. A végén túl sok hulla, és túl sok egymás ellen acsarkodó kutyus lesz a placcon, a sajtó pedig kitalálja és kitálalja, hogy ő a negyedik hatalmi ág. Ugyan már!? És közben milyen is ez a magyar sajtó, amúgy, összes színében?! Ki-ki mondja el magának, Kedves Olvasóm, nekem túl hosszúra sikerülne, s meg is tettem már.
Jómagam igyekezeteimben mindig sok hibát követek el. Oda lehet állítani őket a tettek mellé, ha valaki meg akarja tenni ezt a szívességet. S a hibákat meg kell büntetni. A tetteket elismerni? Engem az előző rendszerben rendre megbüntettek 1984-88. között, s most nem a rendőrségre gondolok, hanem a politikai rendszerben a munkámban ért büntetésekre. Most büntet egy új ítélőbíró, a sajt, ó!? Az ember soha nem szolgáltathatja ki magát. Kell a jó védelem.”