Egyszerű, jó helyre kell húzni az ikszet

Mielőtt fegyvert kellene ragadnunk, mártíriumot vállalni, emigrálni vagy az égiekhez imádkozni, még ott van az esély, egy aprócska mozdulat.

Engem az előző rendszerben rendre megbüntettek 1984-88 között. Most büntet egy új ítélőbíró, a sajt, ó!?
„Tényleges munkába lépésem másnapján a Magyar Nemzet megkondította főszerkesztő-helyettesi ítélkező bírója révén a kiütést jelző gongot - »Gubcsi Lajos nem normális« -, és a pálcaintésre megindult a sakálordítás. Azóta tudom, hogy az ügy létre megy. Az csak mostanában derült ki számomra, hogy nem csak az enyémre, hanem a Zrínyiére is. Hatalmas maffiák indultak támadásra, vezényelt bűncselekményekbe - rágalmazásokba, lehallgatásokba, stb. Senki se kételkedjen, hogy ezeken a maffia-, sajtómaffia-vezetői szinteken elhangzott sokszor a tétel, hogy »Gubcsit ki fogjuk nyírni«. Nem egyszerűen »ki kell«, hanem az eltökéltség: »ki fogjuk!«. Ennek részeként bármit mondhattak a Zrínyiről és ügyvezetőjéről. Tudom tényszerűen, hogyan adták ki a parancsokat rádiós, tévés beosztottaiknak egy-egy támadási hullámban: Kinyírni. És akkor jöttek kinyírni a...
Soha egyetlen válaszunkat nem közölték le. Ezért már akkor mondhattam, ami ma a meggyőződésem: a Zrínyi is célpont volt, nem csak én. Engem ki kell nyírni, a Zrínyit meg kell szerezni. Hogy miért kell megszerezni? Mindenkinek a fantáziájára bízom. A Magyar Nemzet gongütését - amely szerint az ügyvezető, konkrétan én - nem normális, nem minősítem. A sakálok viszont kiolvasták belőle a szabad prédát, élvezték a vért. (...)
A politikusi gátlástalanság ugyanazt a szándékot szüli a másik oldalon is, a sajtó ki- és felbérelhető mindenkiért és mindenki ellen, holnap kiüti mai megbízóját. A végén túl sok hulla, és túl sok egymás ellen acsarkodó kutyus lesz a placcon, a sajtó pedig kitalálja és kitálalja, hogy ő a negyedik hatalmi ág. Ugyan már!? És közben milyen is ez a magyar sajtó, amúgy, összes színében?! Ki-ki mondja el magának, Kedves Olvasóm, nekem túl hosszúra sikerülne, s meg is tettem már.
Jómagam igyekezeteimben mindig sok hibát követek el. Oda lehet állítani őket a tettek mellé, ha valaki meg akarja tenni ezt a szívességet. S a hibákat meg kell büntetni. A tetteket elismerni? Engem az előző rendszerben rendre megbüntettek 1984-88. között, s most nem a rendőrségre gondolok, hanem a politikai rendszerben a munkámban ért büntetésekre. Most büntet egy új ítélőbíró, a sajt, ó!? Az ember soha nem szolgáltathatja ki magát. Kell a jó védelem.”