„Tényleges munkába lépésem másnapján a Magyar Nemzet megkondította főszerkesztő-helyettesi ítélkező bírója révén a kiütést jelző gongot - »Gubcsi Lajos nem normális« -, és a pálcaintésre megindult a sakálordítás. Azóta tudom, hogy az ügy létre megy. Az csak mostanában derült ki számomra, hogy nem csak az enyémre, hanem a Zrínyiére is. Hatalmas maffiák indultak támadásra, vezényelt bűncselekményekbe - rágalmazásokba, lehallgatásokba, stb. Senki se kételkedjen, hogy ezeken a maffia-, sajtómaffia-vezetői szinteken elhangzott sokszor a tétel, hogy »Gubcsit ki fogjuk nyírni«. Nem egyszerűen »ki kell«, hanem az eltökéltség: »ki fogjuk!«. Ennek részeként bármit mondhattak a Zrínyiről és ügyvezetőjéről. Tudom tényszerűen, hogyan adták ki a parancsokat rádiós, tévés beosztottaiknak egy-egy támadási hullámban: Kinyírni. És akkor jöttek kinyírni a...
Soha egyetlen válaszunkat nem közölték le. Ezért már akkor mondhattam, ami ma a meggyőződésem: a Zrínyi is célpont volt, nem csak én. Engem ki kell nyírni, a Zrínyit meg kell szerezni. Hogy miért kell megszerezni? Mindenkinek a fantáziájára bízom. A Magyar Nemzet gongütését - amely szerint az ügyvezető, konkrétan én - nem normális, nem minősítem. A sakálok viszont kiolvasták belőle a szabad prédát, élvezték a vért. (...)